A fényes hal

Olvasói vélemények

J.J. Ward A fényes hal című regénye a rejtély, a romantika és a metafizikai elemek egyedülálló keveréke, amely egy tengerjáró hajó fedélzetén játszódik. Az elbeszélés izgalmas cselekménye filozófiai elmélkedésekkel fonódik össze, magával ragadó és elgondolkodtató élményt nyújtva az olvasóknak. Néhány olvasó lassú kezdést tapasztalt, de úgy találta, hogy a történet végül felgyorsult, érdekes fordulatokat és meglepetéseket tárva fel útközben. Összességében a könyv vegyes kritikákat kapott, az olvasók értékelték az eredetiségét, annak ellenére, hogy a tempót és a műfaji besorolást néhány kritika érte.

⬤ Egyedi és szürreális olvasmányélmény, amely az olvasóban marad.
⬤ Magával ragadó rejtélyes cselekmény váratlan fordulatokkal.
⬤ Jól kidolgozott atmoszféra egy tengerjáró hajó fedélzetén, hátborzongató és magával ragadó környezetet teremtve.
⬤ Romantikus és humoros elemek, amelyek mélyebbé teszik az elbeszélést.
⬤ Éleslátó gondolatok az emberi természetről és a modern életről.

⬤ A bevezetés hosszadalmasnak tekinthető, és korai unalomhoz vezethet.
⬤ Néhány olvasó az elején lassúnak találta a tempót.
⬤ A műfaji besorolás félrevezetheti az olvasót; a regényben keverednek a krimi és a paranormális elemek.
⬤ A befejezést egyesek elsietettnek és befejezetlennek érezték, így elégedetlenek maradtak a megoldással.
⬤ Tartalmaz erőszakos jeleneteket, felnőtt témákat és drogos utalásokat, amelyek nem minden közönség számára alkalmasak.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Bright Fish

Könyv tartalma:

Valami nincs rendben az Aurora nevű tengerjáró hajó fedélzetén. Pedig valószínűleg te is ezt gondolnád, amikor a szerelmeddel vagy, és mindenki más ötven évvel idősebb nálad. Háromezer mérföldre vagy otthonról, fiatal vagy, és tele vagy érzelmekkel. Talán ez csak fokozza a kalandvágyat.

És mégis, talán valami tényleg nem stimmel. Ott van az utas, akit mindenki halottnak hitt, de aki egy este kommentár és magyarázat nélkül újra felbukkan a váróteremben.

És a nyolcvanéves Celia Soper, aki Tarot-kártyákat olvas, de csak a "világtörténelem"... bármit is jelentsen ez.

És persze az eltűnések. Amit, úgy tűnik, csak ti ketten vettetek észre.

Mindenekelőtt ott vannak a fényes halak, delfin méretű lények, amelyek váratlanul, időközönként felbukkannak a hajótest mellett, és leírhatatlan színekben izzanak. És úgy tűnik, hogy soha nem váltanak ki olyan örömet, mint amilyet várnánk.

A fényes hal a szerelem, az élet és végül a halál értelméről szól. Vajon alapvetően mindig egyedül vagyunk, vagy lehetséges a valódi egymásrautaltság? A halál a kezdetünk vagy a végünk? Vagy mindkettő?

Megfordítva: vajon az igazság furcsább-e, mint ahogyan azt el tudjuk képzelni?