A Room of One's Own

Olvasói vélemények

A felhasználók általában nagyra értékelik a „Saját szoba” című könyvet a nők írásban és a társadalomban betöltött szerepének éleslátó vizsgálata miatt, kiemelve mind a történelmi kontextust, mind a témák mai aktualitását. A prózát gyakran dicsérik ékesszólásáért és mélységéért, bár néhány olvasó megjegyzi, hogy a könyv bonyolultsága kihívást jelent. A szöveg változatainak elérhetőségével és a kapott példányok fizikai állapotával kapcsolatban megoszlanak a vélemények.

⬤ Elgondolkodtató és történelmileg jelentős vizsgálódás a nők irodalomban és társadalomban betöltött szerepéről.
⬤ Gyönyörű és ékesszóló írásmód, amely sok olvasót magával ragad.
⬤ Egyedülálló nézőpontot nyújt az anyagi függetlenség és a kreativitás személyes terének szükségességéről.
⬤ Napjainkban is aktuális, és vitákra ösztönöz a nők jogairól és lehetőségeiről a kreatív területeken.

⬤ Egyes olvasók az írásmódot bonyolultnak és kihívásnak találják, és több erőfeszítést igényel a megértése.
⬤ Illetéktelen példányok vagy „lopott” verziók elérhetősége, ami aggodalomra ad okot a könyv kiadási etikájával kapcsolatban.
⬤ A fizikai példányok eltérhetnek a hirdetett képek alapján elvártaktól.
⬤ Néhány esetben jelentettek hiányzó szöveget vagy hibás példányokat.

(430 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az Egy saját szoba Virginia Woolf esszéje. A mű 1929-ben jelent meg, és a szerző két előadásán alapul, amelyeket 1928-ban tartott a cambridge-i női kollégiumban.

Ebben a híres esszében Woolf a nők, és különösen a művésznők helyzetével foglalkozott. Ebben az esszében a szerző azt is állítja, hogy egy nőnek pénzzel és saját szobával kell rendelkeznie, ha írni akar. Woolf szerint a nők kreativitását az évszázados előítéletek, valamint az anyagi és oktatási hátrányok korlátozták.

Nézete nyomatékosítására William Shakespeare képzeletbeli tehetséges, de tanulatlan nővérének példáját hozza fel, aki mindenről lebeszélve végül megöli magát. Woolf ünnepli azoknak a nőknek a munkásságát, akik túlléptek ezen a hagyományon, és írókká váltak, köztük Jane Austent, George Eliotot és a Bront nővéreket, Anne-t, Charlotte-ot és Emilyt.

Az utolsó részben Woolf azt sugallja, hogy a nagy elmék semlegesek, és amellett érvel, hogy a szellemi szabadsághoz anyagi szabadságra van szükség. A szerző arra kéri hallgatóságát, hogy ne csak szépirodalmat, hanem verseket, kritikákat és tudományos műveket is írjanak.