A világítótoronyhoz

Olvasói vélemények

Virginia Woolf „A világítótoronyhoz” című művének kritikáiban csodálat és csalódottság keveredik. Sok olvasó értékeli a gyönyörű prózát és a pszichológiai feltárás mélységét, míg mások kihívásnak és időnként kanyargósnak találják az elbeszélői stílust. A könyvet a modernista irodalom klasszikusaként tartják számon, amely tudatfolyam-technikájáról és bonyolult jellemfejlődéséről nevezetes.

⬤ Gyönyörű és mesteri írói stílus; az olvasók lírainak és magával ragadónak találják a prózát.
⬤ A karakterek és kapcsolataik mély pszichológiai feltárása.
⬤ Az olyan innovatív irodalmi technikák, mint a tudatfolyam, nagy visszhangot váltanak ki.
⬤ A modernista irodalom jelentős művének tekintik.
⬤ Sokan úgy érzik, hogy többszöri olvasást igényel, hogy teljes mélységében értékelni lehessen.

⬤ Az elbeszélés kanyargós és lassú tempójú lehet, ami néhány olvasó számára megnehezíti a lekötöttség fenntartását.
⬤ Sok kritika említi a hagyományos cselekmény hiányát, ami frusztrálhatja azokat, akik egyértelmű cselekményt keresnek.
⬤ A tudatfolyam technikát nehéz lehet követni, ami zavart okozhat.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a karakterek időnként nem elég mélyek és összetettek.
⬤ Néhányan kissé fárasztónak és kevésbé kifizetődőnek találják a könyv önvizsgálati jellegét.

(587 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

To the Lighthouse

Könyv tartalma:

A világítótoronyhoz (1927. május 5.) Virginia Woolf regénye.

A magas modernizmus mérföldkövének számító regény, amelynek középpontjában a Ramsay család és az 1910 és 1920 közötti skóciai Skye-szigetre tett látogatásaik állnak, ügyesen manipulálja az időbeliséget és a pszichológiai feltárást. A világítótoronyhoz a modernista regényírók, például Marcel Proust és James Joyce hagyományát követi és bővíti, ahol a cselekmény másodlagos a filozófiai önvizsgálathoz képest, a próza pedig kanyargós és nehezen követhető lehet. A regény kevés párbeszédet és szinte semmi cselekményt nem tartalmaz; a regény nagy része gondolatok és megfigyelések formájában íródott.

A regény felidézi a gyermekkori érzelmek erejét, és rávilágít a felnőttkori kapcsolatok mulandóságára. A könyv számos trópusa és témája között szerepel a veszteség, a szubjektivitás és az érzékelés problémája.

1998-ban a Modern Library a To the Lighthouse-t a 15. helyre emelte a 20. század 100 legjobb angol nyelvű regényét tartalmazó listáján.

2005-ben a regényt a TIME magazin a száz legjobb angol nyelvű regény közé választotta 1923-tól napjainkig. (wikipedia.org)