A világítótoronyhoz

Olvasói vélemények

Összességében Virginia Woolf „A világítótoronyhoz” című művét gyönyörű írásmódja és pszichológiai mélysége miatt dicsérik, bár gyakran kihívást jelentőnek és kanyargósnak írják le, és hiányzik belőle a hagyományos cselekmény. Sok kritika kiemeli a történetben ábrázolt emberi kapcsolatok összetettségét, ugyanakkor megjegyzi, hogy az elbeszélői stílus nem minden olvasó számára lesz megfelelő. A rajongók értékelik a tematikai gazdagságot és az innovatív szerkezetet, míg egyes olvasók frusztráltnak érzik a lírai prózát és a cselekmény hiányát.

Gyönyörűen megírt, kitűnő prózával, a karakterek kapcsolatainak mély pszichológiai meglátásaival és innovatív elbeszélői technikával. Sokan klasszikusnak és a modernista irodalom jelentős művének tartják.

Kanyargós cselekmény, amelyet lassúnak vagy eseménytelennek érezhetünk, ami egyes olvasók számára kihívást jelent, hogy elkötelezzék magukat. A tudatfolyam stílusa zavaró lehet, a hagyományos párbeszédek és a karakterfejlődés hiánya miatt. Néhány olvasó nehezen tudott azonosulni a szereplőkkel, vagy úgy érezte, hogy hiányzik az érzelmi kötődés.

(587 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

To the Lighthouse

Könyv tartalma:

Virginia Woolf A világítótoronyhoz című művét, amely a modernista regényírás úttörő alkotása, és amely a karakterek belső életének feltárására a tudatfolyam technikáját alkalmazza, széles körben a huszadik század egyik legnagyobb művészi teljesítményének tartják. A Penguin Classics ezen kiadását Stella McNichol szerkesztette, Hermione Lee bevezetőjével és jegyzeteivel.

A Világítótoronyhoz egyszerre egy családi nyaralás eleven impresszionista ábrázolása, valamint elmélkedés a házasságról, a szülőségről és a gyermekkorról, a gyászról, a zsarnokságról és a keserűségről. Ramsayék évek óta minden nyarat skóciai nyaralójukban töltenek, és arra számítanak, hogy ezek a nyarak örökké tartanak majd; ám az első világháború közeledtével a család és a társadalom integritása végzetes kihívások elé kerül. A regénynek az emlékezés, a visszaemlékezés és a nézőpontok váltakozása adja a bensőséges, költői lényeget, és 1927-es megjelenésekor a viktoriánus és az Edward-kor irodalmi értékeinek teljes elutasítását jelentette.

Virginia Woolf (1882-1941) a 20. század egyik legjelentősebb írónője és esszéistája, feministaként és modernistaként az irodalomtörténet kulcsfigurája, valamint a „Bloomsbury Csoport”, a művészek és írók informális kollektívájának középpontja, amely nagy hatást gyakorolt a huszadik század eleji brit kultúrára. 1925 és 1931 között születtek a ma már legjobbnak tartott remekművei, a Mrs Dallowaytől (1925) a Hullámok (1931) című költői és rendkívül kísérletező regényéig. Emellett elképesztő mennyiségű irodalomkritikát, rövid regényt, újságírást és életrajzot írt, köztük a játékosan felforgató Orlando (1928) és az Egy saját szoba (1929) című szenvedélyes feminista esszét.

„A végtelen újraolvasást is elviseli... a tenger ragyogó hullámzással veszi körül a történetet.

Rachel Billington