A világítótoronyhoz

Olvasói vélemények

Virginia Woolf „A világítótoronyhoz” című művének recenziói egy összetett, önvizsgálatot igénylő regényt mutatnak be, amely az emberi kapcsolatok és az idő múlásának bonyolultságát vizsgálja. Az olvasók elismerik Woolf mesteri prózáját és innovatív elbeszélői technikáit, különösen a tudatfolyam használatát. A történettel való általános elkötelezettségről azonban megoszlanak a vélemények, mivel egyes kritikusok szerint a történet kanyargós, és hiányzik belőle a hagyományos cselekményszerkezet.

⬤ Gyönyörű és innovatív írói stílus.
⬤ Mély pszichológiai betekintés a karakterekbe.
⬤ Az idő és a kapcsolatok egyedülálló feltárása.
⬤ Sokan klasszikusnak és többszöri olvasásra érdemesnek tartják.
⬤ A könyv irodalmi műalkotásként ragyog, így gyűjtői vagy ajándéktárgyként is vonzó.

⬤ Az elbeszélés lassú és sűrű lehet, ami kihívást jelentő olvasmánnyá teszi.
⬤ Néhány olvasó úgy érzi, hogy a világos cselekmény hiánya csökkenti az élményt.
⬤ A karakterek mélysége nem biztos, hogy minden olvasónak tetszik.
⬤ A tudatfolyam stílusa egyesek számára nehezen követhető.

(587 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

To the Lighthouse

Könyv tartalma:

A világítótoronyhoz Virginia Woolf 1927-es regénye. A regény középpontjában a Ramsay család áll, akik 1910 és 1920 között a skóciai Skye-szigetre látogatnak.

Az olyan modernista regényírók, mint Marcel Proust és James Joyce hagyományát követve és kiterjesztve, a A világítótoronyhoz cselekménye másodlagos a filozófiai önvizsgálathoz képest. A többszörös fókuszálás irodalmi technikájának egyik legfontosabb példájaként idézett regény kevés párbeszédet és szinte semmilyen közvetlen cselekményt nem tartalmaz; a regény nagy része gondolatok és megfigyelések formájában íródott. A Világítótoronyhoz három erőteljes látleletből áll, amelyek a Skócia sziklás partjainál lévő nyaralóban élő Ramsay család életébe engednek bepillantást. Ott van az anyáskodó Ramsay asszony, az előkelő Ramsay úr, nyolc gyermekük és válogatott nyaralóvendégek. A közeli világítótorony meglátogatásának elhalasztásától kezdve, amit Ramsay úr látszólag jelentéktelen dolognak tart, Virginia Woolf feszültségeket és hűségeket vizsgál, és megmutatja, hogy a mindennapi élet apró örömei és csendes tragédiái örökké tarthatnak. A regény felidézi a gyermekkori érzelmeket, és rávilágít a felnőttkori kapcsolatokra. A könyv számos trópusa és témája között szerepel a veszteség, a szubjektivitás, a művészet természete és az érzékelés problémája.

1998-ban a Modern Library a Világítótoronyhoz a 15. helyet adta a 20. század 100 legjobb angol nyelvű regényének listáján. 2005-ben a regényt a TIME magazin a száz legjobb angol nyelvű regény közé választotta 1923 óta.