Alekszandr Szkrjabin kiemelkedő orosz zeneszerző és zongoraművész volt, aki a 19. század végén és a 20. század elején a zenéhez való innovatív hozzájárulásáról volt ismert. Az 1872-ben született Szkrjabin korai műveire a romantikus stílus hatott, de hamarosan kifejlesztett egy egyedi zenei nyelvet, amely misztikus és filozófiai elemeket is tartalmazott. Kompozíciói gyakran bonyolult harmóniákat és újszerű struktúrákat fedeznek fel, ami megkülönbözteti őt kortársaitól.
Pályafutása során Alekszandr Szkrjabin jelentős mennyiségű művet alkotott, köztük szimfóniákat, zongoraszonátákat és kamarazenét, amelyek zeneszerzői fejlődését mutatják. Szkrjabin későbbi művei egyre absztraktabb megközelítést mutatnak, tükrözve a szinesztézia és a metafizika iránti érdeklődését. Leghíresebb darabjait, mint például a „2. zongoraszonáta” és a „Vers la flamme”, érzelmi mélységük és a tonalitás újszerű használata miatt ünneplik.
Alekszandr Szkrjabin hatása túlmutat kompozícióin; látnoki gondolkodó is volt, aki hitt a zene átalakító erejében. A zenéről mint a spirituális kifejezés eszközéről vallott elképzelései ma is visszhangot keltenek a zenészek és a közönség körében egyaránt. Alekszandr Szkrjabin ma is a klasszikus zene meghatározó alakja, aki világszerte számtalan művészt és zeneszerzőt inspirált.
