Az Ezüstkéz Ottója

Olvasói vélemények

A Howard Pyle által írt „Az ezüstkéz Ottójáról” szóló kritikák általában pozitívak, kiemelve az erkölcsi témákat és a középiskolás olvasók számára való alkalmasságot, míg egyes kritikák az illusztrációk hiányára összpontosítanak bizonyos kiadásokban és a történet tempójára.

⬤ Alkalmas középiskolás fiúknak, és izgalmas bevezetés a klasszikus irodalomba.
⬤ Jól megírt, izgalmas harci jelenetekkel és erkölcsi tanulságokkal.
⬤ Rövid és magával ragadó novella, amely megragadja az emberi természetet.
⬤ A szeretet, az áldozathozatal és a megbocsátás időtlen témáit tartalmazza, amelyek a gyermekek és a felnőttek számára egyaránt relevánsak.
⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely képes lekötni az olvasókat, különösen a fiatalabb közönséget.
⬤ Jó olvasmányélmény oktatási célokra, különösen a középkorról szóló tanulmányok során.

⬤ Egyes kiadásokból hiányoznak Howard Pyle eredeti illusztrációi, ami csalódást okoz.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a könyv csalódás Pyle más műveihez, különösen a „Robin Hood vidám kalandjai”-hoz képest.
⬤ Egyesek szerint a könyv tempójával kapcsolatos problémák vannak, mivel az eleje lassú, és néhány érdekes eseményt nem részleteztek teljesen.
⬤ A tartalom egy részét nem tartják megfelelőnek a kisgyermekek számára, ami aggodalmat kelt néhány szülőben.
⬤ Panaszok az interaktívabb vagy megfelelően formázott digitális kiadás hiánya miatt.

(36 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Otto of the Silver Hand

Könyv tartalma:

A szürke sziklákból meredeken, merészen és csupaszon emelkedtek ki a Drachenhausen-kastély falai és tornyai.

Egy hatalmas kapu, amelynek homályos boltozatában súlyos, vashegyű kapuszárnyak függtek, feketén ásított a bazsalagútra vagy lezuhanó felvonóhídra, amely az üres kőfalak és a meredek sziklás lejtőn az alatta elterülő kis völgybe vezető út közötti szakadékot töltötte ki. Ott, a környező dombok ölén álltak a kastélyhoz tartozó parasztok nyomorúságos, szalmatetős kunyhói - nyomorult jobbágyok, akik félig félénken, félig vadul szántották szegényes földdarabkáikat, és a kemény talajból éppen csak annyit csikartak ki, amennyi testüket és lelküket összetartotta.

E hitvány viskók között a kisgyerekek, mint a rókák játszottak odúik körül, vad, vad szemük kilesett a kusza, sárga hajszálakból álló szőnyeg alól.