Az ország szokásai

Olvasói vélemények

A The Custom of the Country Edith Whartontól a 20. század eleji amerikai felső tízezer társadalmi dinamikáját, a becsvágyat, a szépséget és a társadalmi dinamikát vizsgálja, középpontjában a hibás főhősnővel, Undine Spragggel. A regény az éles szatíra és az elegáns próza között egyensúlyozva mutatja be az elit társaságban eligazodó nő romboló mintáit, káosz és elégedetlenség nyomát hagyva maga után.

Wharton írását dicsérik eleganciájáért és éleslátásáért, és sok kritikus megjegyzi, hogy képes szemléletesen megragadni a társadalmi felemelkedés és az emberi állapot bonyolult összefüggéseit. Az olvasók Undine karakterét megnyerő, bár ellenszenves figurának találják, aki erős érzelmi reakciókat vált ki. A könyv időtálló kommentárt ad az ambícióról és a társadalmi értékekről, így aktuális és elgondolkodtató olvasmány.

Számos karakter, különösen a főszereplő Undine, unszimpatikusnak és sekélyesnek van leírva, ami kellemetlen érzéseket kelthet az olvasókban. A könyv egyes kiadásait kritika éri a rossz fizikai minőség és az interpunkciós hibák miatt. A nyelv bonyolultsága és Wharton részletes írói stílusa is kihívást jelenthet egyes olvasók számára, ami inkább frusztrációhoz, mint élvezethez vezethet.

(319 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Custom of the Country

Könyv tartalma:

Edith Wharton (született Edith Newbold Jones; 1862. január 24. - 1937. augusztus 11.) amerikai regényíró, novellaíró és tervező. Wharton a New York-i felsőosztálybeli "arisztokrácia" bennfentes ismereteire támaszkodva reálisan ábrázolta az aranykor életét és erkölcseit. 1921-ben ő lett az első nő, aki elnyerte a Pulitzer irodalmi díjat. 1996-ban beiktatták a National Women's Hall of Fame-be.

Annak ellenére, hogy első regényét csak negyvenéves korában adta ki, Wharton rendkívül termékeny íróvá vált. Tizenöt regénye, hét novellája és nyolcvanöt novellája mellett verseket, dizájn- és utazási könyveket, irodalmi és kulturális kritikákat, valamint egy memoárt is publikált.

1873-ban Wharton írt egy novellát, és odaadta az édesanyjának, hogy olvassa el. Anyja kritizálta a történetet, ezért Wharton úgy döntött, hogy inkább csak verseket ír. Bár folyamatosan kereste édesanyja elismerését és szeretetét, ritkán kapta meg bármelyiket is. Az édesanyjával való kapcsolata kezdettől fogva zűrös volt. Még 15 éves kora előtt megírta a Fast and Loose (1877) című művét. Fiatalkorában a társadalomról írt. Központi témái a szüleivel kapcsolatos tapasztalataiból származtak. Nagyon kritikus volt a műveivel szemben, és nyilvános kritikákat írt, amelyekben bírálta azokat. Saját élettapasztalatairól is írt. Az "Intenzív szerelmi megnyilatkozás" című verse Henry Stevensről szól.

1901-ben Wharton kétfelvonásos színdarabot írt A zseni embere címmel. Ez a darab egy angol férfiról szólt, akinek viszonya volt a titkárnőjével. A darabot elpróbálták, de soha nem mutatták be. Egy másik 1901-es darabot, A kétely árnyékát, amely szintén közel állt a színpadra állításhoz, de meghiúsult, elveszettnek hitték, mígnem 2017-ben felfedezték. Világpremierje egy rádióadaptáció volt, amelyet a BBC Radio 3 2018-ban sugárzott. Együttműködött Marie Tempesttel egy másik darab megírásában, de ketten csak négy felvonást fejeztek be, mielőtt Marie úgy döntött, hogy nem érdekli tovább a kosztümös színdarab. Egyik legkorábbi irodalmi munkája (1902) Hermann Sudermann Es Lebe das Leben ("Az élet öröme") című színdarabjának fordítása volt. Az élet öröme nevéért kritikát kapott, mert a hősnő a végén mérget nyel, és rövid életű Broadway-produkció volt. A könyv azonban sikeres volt.

Wharton számos regényére jellemző a drámai irónia finom használata. A 19. század végi, felsőosztálybeli társadalomban nőtt fel, Wharton ennek egyik legélesebb kritikusa lett, olyan műveiben, mint A szomorúság háza és Az ártatlanság kora. (wikipedia.org)