Az őrült: példabeszédek és versek

Olvasói vélemények

A Kahlil Gibran „Az őrült” című művéről írt kritikák tükrözik a mű mélységét, költői jellegét, valamint gondolkodásra és önvizsgálatra késztető képességét. Miközben az olvasók értékelik miszticizmusát és művészetét, Gibran híresebb műveivel való összehasonlítás gyakran mérsékli lelkesedésüket, megjegyezve, hogy a mű nem biztos, hogy mindenki számára vonzó.

⬤ Költői és misztikus nyelvezet, amely élénk képeket teremt.
⬤ Nyugtató és békés olvasási élmény.
⬤ Mély elmélkedésre késztető novellák és példázatok gyűjteménye.
⬤ Gyors olvasásra alkalmas, így jó választás utazáshoz vagy stresszes helyzetekben.
⬤ Éleslátó elmélkedéseket kínál az életről, a józanságról és az emberi állapotról.
⬤ Sok olvasó felemelőnek és inspirálónak találja, mély bölcsességgel.

⬤ Néhány olvasó kevésbé találja magával ragadónak Gibran híresebb műveihez, például „A próféta”-hoz képest.
⬤ A történetek jellege zavaró lehet azok számára, akik nem ismerik Gibran stílusát.
⬤ Egyesek inkább pillanatnyi érdekességek gyűjteményének tartják, mint lenyűgöző irodalomnak.
⬤ A történetek hossza és rövidsége egyesek számára nagyobb mélységet kívánhat.

(81 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Madman: His Parables and Poems

Könyv tartalma:

Khalil Gibran (1883. január 6. - 1931. április 10.) libanoni-amerikai író, költő, képzőművész és libanoni nacionalista volt.

Bár maronita származásúnak született, Gibranra nemcsak saját vallása, hanem az iszlám, és különösen a szúfik miszticizmusa is hatással volt. Libanon véres, pusztító frakcióharcokkal teli történelmének ismerete megerősítette a vallások alapvető egységébe vetett hitét, amelyet szülei azzal példáztak, hogy otthonukban különböző vallású embereket fogadtak. Kapcsolódások és párhuzamok mutatkoznak William Blake munkásságával, valamint Walt Whitman és Ralph Waldo Emerson teológiai gondolataival, például a reinkarnációval és a túlvilági lélekkel. Munkásságára hatással volt az iszlám/arab művészet, az európai klasszicizmus (különösen Leonardo Da Vinci) és romantika (Blake és Auguste Rodin), a Raphelita Testvériség előtti korszak, valamint a modernebb szimbolizmus és szürrealizmus.

Gibran 1912 körül kezdődően számos erős kapcsolatban állt a bah'hithez. Gibran egyik ismerőse, Juliet Thompson több Gibranra vonatkozó anekdotáról is beszámolt. Emlékezett arra, hogy Gibran találkozott 'Abdu'l-Bah-val, a vallás vezetőjével a nyugati utazásai idején Gibran nem tudott aludni azelőtt az éjszaka, mielőtt személyesen találkozott volna vele, hogy 1912 áprilisában Manhattan szigetén lerajzolja a portréját. Gibran később azt mondta Thompsonnak, hogy 'Abdu'l-Bahban "látta a Láthatatlant, és betelt". Gibran 1912-ben kezdett el dolgozni A próféta című könyvén, amikor "megkapta az első motívumot, az ő Szigeti Istenéhez", akinek "Prométheusz száműzetése egy sziget lesz." 1928-ban, Abdu'l-Bah halála után, egy Abdu'l-Bah-ról készült film megtekintésén Gibran felállt beszélni, és könnyek között hirdette Abdu'l-Bah magasztos helyét, és még mindig sírva távozott az eseményről. (wikipedia.org)