Az upanisadok

Olvasói vélemények

Az upanisadokra összpontosító könyv kritikái a nézőpontok keveredését emelik ki. Sok olvasó nagyra értékeli az áttekinthetőségét, a hozzáférhetőségét és azt, hogy képes megvilágítani az összetett spirituális fogalmakat, így értékes forrás a kezdők és a tapasztalt gyakorlók számára egyaránt. Néhányan azonban negatívan értékelik, kritizálva, hogy inkább kommentár, mint közvetlen fordítás, és elégedetlenségüket fejezik ki a teljességével kapcsolatban.

⬤ Világos és közérthető írás
⬤ megvilágító tartalom
⬤ jó az összetett spirituális fogalmak megértéséhez
⬤ jól használható a nyugati olvasók számára
⬤ kényelmes Kindle formátum.

⬤ Nem teljes fordítása az upanisadoknak
⬤ túl sok kommentár zavarja az eredeti szöveget
⬤ egyes olvasók félrevezetőnek vagy mélységhiányosnak találták.

(19 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Upanishads

Könyv tartalma:

Az upanisadok az ősi indo-árja gondolkodás és kultúra legmagasztosabb magasságait képviselik. Ezek alkotják a Védák bölcsességi részét vagy Gnana-kandáját, szemben a Karma-kandával vagy áldozati részével. A négy nagy Véda mindegyikében - Rik, Jadzsur, Száma és Atharva - van egy nagy rész, amely túlnyomórészt rituálékkal és szertartásokkal foglalkozik, és amelynek célja, hogy megmutassa az embernek, hogyan készítheti fel magát a helyes cselekvés útján a magasabb célok elérésére. Ezt követi minden egyes Védában egy másik rész, az Upanisad, amely teljes egészében a filozófiai megkülönböztetés és a végső szellemi látásmód lényegével foglalkozik. Ezért az upanisadokat Védánta, azaz a bölcsesség vége vagy végső célja (Véda, bölcsesség; anta, vég) néven ismerik.

Az upanisad nevet többféleképpen értelmezték. Sokan azt állítják, hogy az Upa-ni-shad összetett szanszkrit szó, amely "egy tanító lábainál vagy jelenlétében ülést" jelent; míg más hatóságok szerint azt jelenti, hogy "összetörni" vagy "megsemmisíteni" a tudatlanság béklyóit. Bármi is volt a technikai oka e név kiválasztásának, kétségtelenül azért választották, hogy egy himalájai erdő magányában egy bölcs Látóhoz "közeledjenek" a törekvő keresők, hogy tőle tanulják meg a kozmikus világegyetemre és Istenre vonatkozó legmélyebb igazságokat. Mivel ezeket a tanításokat általában valamely távoli menedékhely csendjében adták át, ahol a világ zajai nem zavarhatták meg a szemlélődő élet nyugalmát, ezért Aranyakáknak, erdei könyveknek is nevezik őket. Az elnevezés másik oka abban keresendő, hogy kifejezetten a vanaprasztháknak szánták őket (azoknak, akik miután a világban minden kötelességüket teljesítették, visszavonultak az erdőbe, hogy a lelki tanulmányoknak szenteljék magukat).

A tanítás természetesen párbeszédes formát öltött, amelyet később Platón és más görög filozófusok is átvettek. Mivel semmit sem írtak le, és minden tanítást szóban adtak át, az upanisadokat Srutinak, "hallottnak" nevezik. A kifejezést a kinyilatkoztatás értelmében is használták, az upanisadokat Isten közvetlen kinyilatkoztatásainak tekintették; míg a Smritisek, a "memória által lejegyzett" kisebb írások tisztán emberi eredetű hagyományos művek voltak. Jelentős tény, hogy az upanisadok sehol sem tesznek említést szerzőről vagy feljegyzőről.

Az upanisadok eredetét nem lehet pontosan meghatározni, mert az írott szöveg nem korlátozza az ősiségüket. A Sruti szó ezt világossá teszi számunkra. A tanítás valószínűleg már évszázadokkal azelőtt létezett, hogy írásba foglalták volna. Erre maga a szöveg is bizonyítékot szolgáltat, mert nem ritkán a tanító és a tanítvány közötti párbeszédben a tanító korábbi, számunkra ma már ismeretlen írásokból idéz. Ahogy Max Mller professzor a Védánta filozófiáról szóló előadásaiban megállapítja: "Az ember biztos benne, hogy a vallási és filozófiai gondolkodás e villámcsapásai mögött egy távoli múlt húzódik, egy sötét háttér, amelynek kezdetét soha nem fogjuk megismerni." Egyes tudósok a védikus időszakot egészen Kr. e. 4000 vagy 5000-ig helyezik vissza, mások Kr. e. 2000 és 1400 közé, de még a legkonzervatívabbak is elismerik, hogy legalább néhány évszázaddal megelőzte a buddhista időszakot, amely a Kr. e. hatodik században kezdődik.

Az upanisadok értéke azonban nem az ókorban rejlik, hanem abban a létfontosságú üzenetben, amelyet minden kor és minden ember számára tartalmaznak... Tanításaikat két Maha-Vakyam vagy "nagy mondás" foglalja össze - a Tat twam asi (Az vagy) és az Aham Brahmasmi (Én vagyok Brahman). A Léleknek és Istennek ez az egysége az egész védikus gondolkodás gyökere, és az egész élet egységének és az Igazság egységének ez az uralkodó eszménye az, ami az upanisadok tanulmányozását különösen hasznossá teszi a jelen pillanatban.