Az utolsó mohikánok: A Narrative of 1757

Olvasói vélemények

Az „Utolsó mohikánok” kritikái kiemelik a könyv lebilincselő kalandregényét, gazdag jellemfejlődését és történelmi mélységét, valamint a természet és a kultúra szemléletes ábrázolását. A korából adódóan azonban a nyelvezet kihívást jelenthet, egyes olvasók hosszadalmasnak vagy mesterkéltnek találják. Az indiánok ábrázolásával és az elbeszélés tempójával kapcsolatban is vegyesek az érzések.

⬤ Magával ragadó kalandtörténet, amely leköti az olvasót.
⬤ A filmnél mélyebb jellemfejlődés, különösen Uncas esetében.
⬤ Élénk és leíró írásmód, amely megragadja a természet szépségét.
⬤ Történelmileg informatív a francia és indián háborúkról és a kulturális dinamikáról.
⬤ Az illusztrációk fokozzák az olvasás élményét.

⬤ A nyelvezet néha mesterkélt vagy archaikus, ami egyesek számára nehezebbé teszi az olvasást.
⬤ Néhány olvasónak nehézkesnek tűnnek a hosszú leírások.
⬤ Az amerikai őslakosok ábrázolása problémás lehet a modern olvasók számára.
⬤ A kiadások változatossága befolyásolhatja az élvezetet; léteznek rosszul szerkesztett változatok.
⬤ A történet időnként elhúzódhat, ami nehézséget okozhat a rövidebb ideig tartó olvasóknak.

(996 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Last of the Mohicans: A Narrative of 1757

Könyv tartalma:

A "The Last of the Mohicans" egyike J. F.

Cooper "Bőrharisnyás mesék" című sorozatának öt romantikus (irodalmi irányzat, nem műfaj) könyvének, amelyek a francia és indián háború idején játszódnak. 1826-ban íródott, tehát már 75 évvel múltak el a történetben ábrázolt események, de New York állam északi része helyenként még mindig nagyon vad volt. A könyv egy kulturális időkapszula, amely egy olyan időszakot ölel fel, amikor az európaiak azon fáradoztak, hogy a vadonból a megszokott európai világukhoz hasonlót varázsoljanak.

Az Utolsó mohikánok is kifejezetten emlékeztet az amerikai határmenti letelepedés tragédiájára.

Az ősi természeti világ pusztulásának értékelése, miközben az "új világ" ígéretének megvalósításáért küzdöttünk. A főhős Uncas a regényen belül "az utolsó mohikán", az amerikai őslakosok kultúráinak az európai civilizáció hajthatatlan térhódítása nyomán bekövetkező halálát szimbolizálja.

A The Last of the Mohicans alapvetően egy kalandregény, amely elég jó tempójú, lebilincselő és izgalmas. A regény tematikusan a faji hovatartozás és a faji ellentétek leküzdésének alapvető nehézségeinek feltárásában horgonyoz. Cooper azt sugallja, hogy a fajok keveredése egyszerre kívánatos és veszélyes.

A két főszereplő, Uncas (indián őslakos) és Cora (afrikai és európai származású nő) fajok közötti szerelme tragédiával végződik. A Cora és Magua (indián fogvatartója) közötti kényszerű, fajok közötti kapcsolat természetellenesnek ábrázolt. J.

F. Cooper arra utal, hogy a fajok közötti vágy genetikailag öröklődhet; Cora azért vágyik indián férfiakra, mert az anyja afrikai származású volt.