Ghost Stories of an Antiquary by M. R. James, Fiction, Irodalmi, Szépirodalom

Olvasói vélemények

M. R. James „Ghost Stories of an Antiquary” című, hangulatos írásmódja és árnyalt karakterei miatt dicsért szellemtörténetek gyűjteménye. A történetek történelmi és irodalmi utalásokon keresztül építik fel a feszültséget, ami hátborzongató olvasmányélményt nyújt. Egyes olvasók azonban homályosnak találják a befejezéseket, mások pedig megjegyzik, hogy a történetek nem feltétlenül a mai értelemben vett ijesztőek.

⬤ Kiváló írás és jól megrajzolt karakterek, amelyek feszültséget és rejtélyt keltenek.
⬤ Gazdag történelmi és irodalmi utalások, amelyek feldobják a történeteket.
⬤ Alkalmas a klasszikus horror rajongói számára, akik a fokozatosan növekvő feszültséget részesítik előnyben a vérrel szemben.
⬤ Az atmoszféra és a hátborzongatóság hatásosan van megteremtve.
⬤ Az ingyenes elérhetőség elérhetővé teszi.

⬤ A befejezés gyakran homályos, és az olvasót többre vágyóvá teheti.
⬤ Néhány történet hasonló mintát követ, és hiányozhat az eredetiség.
⬤ Több olvasó a kortárs horrorhoz képest nem találja különösebben ijesztőnek a történeteket.
⬤ A Kindle-konverzióban lehetnek formázási problémák, például nem működő tartalomjegyzék-hivatkozások.

(215 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ghost Stories of an Antiquary by M. R. James, Fiction, Literary

Könyv tartalma:

A borzalom részletei szinte soha nem egyértelműek, a történetek szelíd, bukolikus háttérre támaszkodnak, hogy hangsúlyozzák a túlvilági betörések szörnyűségét. James írói stílusa "gótikusnak" tekinthető.

Miután Jonathan Miller 1968-ban az Omnibus számára feldolgozta az "Oh, Whistle, and I'll Come to You, My Lad" című novellát, a gyűjteményből több történetet is feldolgoztak a BBC éves karácsonyi kísértethistória-programjában, köztük az "Elveszett szívek", "The Treasure of Abbot Thomas", "The Ash-tree" és a "Number 13" címűt. A "Whistle and I'll Come to You"-t Neil Cross szintén nagymértékben feldolgozta, és 2010 karácsony estéjén adásba került.

"A kőrisfából" Mindenki, aki már bejárta Kelet-Angliát, ismeri a kisebb vidéki házakat, amelyekkel ez a vidék tele van - a meglehetősen nyirkos, általában olasz stílusú kis épületeket, amelyeket nyolcvan-száz hektáros parkok vesznek körül..... Egy különös eseménysorozatról kell beszámolnom, amely egy ilyen házban történt, mint amilyet megpróbáltam leírni. Ez a Castringham Hall Suffolkban. Azt hiszem, a történetem írása óta sok mindent csináltak az épületen, de az általam vázolt lényeges vonások még mindig megvannak - olasz oszlopcsarnok, fehér ház négyszögletes tömbje, belülről idősebb, mint kívülről, park erdőkkel szegélyezett, és puszta. Az egyetlen jellegzetesség, amely megkülönböztette a házat a többi ház közül, eltűnt. Ahogy a parkból néztél rá, jobbra egy nagy, öreg kőrisfát láttál, amely féltucatnyi méterre nőtt a faltól, és ágaival majdnem vagy egészen megérintette az épületet. Gondolom, azóta állhatott ott, amióta Castringham megszűnt erődített hely lenni, és amióta a várárkot feltöltötték, és felépítették az Erzsébet-kori lakóházat. Mindenesetre 1690-ben már majdnem elérte teljes méreteit. Abban az évben a kerület, amelyben a csarnok található, számos boszorkányper színhelye volt.