Jacob szobája

Olvasói vélemények

Virginia Woolf „Jacob szobája” című könyve vegyes kritikákat kapott. Az olvasók értékelik Woolf egyedi írói stílusát és Jacob Flanders életének különböző nézőpontokból történő feltárását, de sokan kihívásnak és nehezen követhetőnek találják a szöveg kísérleti jellegét. Egyes kritikák kiemelik a világos cselekmény hiányát, és azt sugallják, hogy inkább benyomások sorozata, mintsem hagyományos elbeszélés.

Az olvasók dicsérték Woolf gyönyörű és szuggesztív írói stílusát, a gazdag képi világ megteremtésének képességét és az érzelmi belátás mélységét. A regény az első világháború előtti Nagy-Britannia lényegét ragadja meg, és a kísérletező szemléletéről, valamint a helyszín erős érzékeléséről, különösen London és Görögország vonatkozásában. Sok Woolf-rajongó mélyreható műnek tartja, amely későbbi regényeinek fontos előzményeként szolgál.

A kritikusok rámutatnak az összefüggéstelen elbeszélésmódra és a kihívást jelentő tudatfolyam-stílusra, amely az olvasót elveszettnek érezheti. Több kritikus megemlíti, hogy a világos történet vagy a hagyományos cselekményszerkezet hiánya megnehezíti a szöveggel való foglalatosságot. Emellett egyesek szerint a szereplőkkel is nehéz kapcsolatot teremteni, és a könyvet nem tartják hozzáférhetőnek az új Woolf-olvasók számára.

(72 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Jacob's Room

Könyv tartalma:

A történetet főként a Jacob életében szereplő nők szemszögéből meséli el, köztük az elnyomott, felső középosztálybeli Clara Durrant és a gátlástalan, fiatal művészhallgató Florinda, akivel viszonya van. A Londonban töltött idő nagy részét képezi a történetnek, bár a regény vége felé Olaszországba, majd Görögországba utazik.

A regény középpontjában - igen kétértelmű módon - a főhős, Jacob Flanders élettörténete áll, és szinte teljes egészében a többi szereplő Jacobról alkotott benyomásain keresztül kerül bemutatásra. Így, bár azt mondhatnánk, hogy a könyv elsősorban karaktertanulmány, és kevés a cselekmény vagy a háttér, az elbeszélés a központi szereplő helyett egy ürességgel épül fel, ha egyáltalán lehet azt mondani, hogy a regénynek hagyományos értelemben van "főhőse". Az üresség és a hiány motívumai kísérik a regényt, és megalapozzák annak elegikus hangulatát. Jákobot leírják nekünk, de olyan közvetett módon, hogy jobbnak tűnik, ha a szereplők és az elbeszélő különböző felfogásainak összevonásaként tekintünk rá. Nem konkrét valóságként létezik, hanem inkább emlékek és érzések összességeként.

Az üresség és a hiány motívumai kísérik a regényt, és megalapozzák annak elegikus hangulatát. Jacobot leírják nekünk, de olyan közvetett módon, hogy jobbnak tűnik, ha a szereplők és az elbeszélő különböző felfogásainak összevonásaként tekintünk rá. Nem konkrét valóságként létezik, hanem inkább emlékek és érzések összességeként.