Közép-Skócia népe itthon és külföldön, 1800-1850

Eredeti címe:

The People of Central Scotland at Home and Abroad, 1800-1850

Könyv tartalma:

Közép-Skócia Stirlingshire és a szomszédos Clackmannanshire megyéket foglalja magába, amelyek a Loch Lomondtól és a Trossachstól a Forth folyó felső folyásáig húzódnak. A régió részben a Felföldön, részben az Alföldön fekszik. A Közép-Skóciából való korai kivándorlás többnyire egyéni vagy családi csoportok által történt, de 1773-ban a nyugat-stirlingshire-i farmerek által alapított Arnprior Emigrációs Társaság kivándorlást szervezett Vermontba. A 19. század elején Stirlingshire-ben három másik kivándorlási társaság - 1817-ben az Alloa, 1821-ben a Balfron és 1821-ben a Deanston - szervezett kivándorló csoportokat Felső-Kanadába.

Az ebben a műben szereplő bejegyzések bizonyos mértékig lehetővé teszik az Amerikában, Ausztrálázsiában és más helyeken élő családtörténészek számára, hogy kapcsolatot teremtsenek a Skóciában maradt rokonaikkal. Az 1791 és 1799 között összeállított Statistical Account of Scotland (OSA) és az 1832 és 1845 között összeállított New Statistical Account of Scotland (NSA) különösen hasznosak a korabeli skót társadalom megértéséhez. Ezek a nagyobb könyvtárakban, például a Skót Nemzeti Könyvtárban, vagy online is megtekinthetők.

A 18. század végén a regionális gazdaság a mezőgazdaságon, a textiliparon és a bányászaton alapult. A vas és a szén megléte viszonylag korán lehetővé tette az iparosodást. A szénbányászat a belföldi kereslet és az ipari terjeszkedés, különösen a Bolton és Watt gőzgépek skót textilgyárakban történő bevezetése miatt gyorsan bővült. A lenszállítmányokat a Baltikumból importálták, és az előállított len Közép-Skócia fontos exportcikkévé vált. A szinte egyidejűleg lezajlott mezőgazdasági forradalom a kisgazdaságok összevonását okozta, ami vidéki munkaerő-felesleget hozott létre, amely vagy a felvirágzó alföldi gyárvárosokba költözött, vagy kivándorolt.