Mesebeli lakomák: Irodalmi szakácskönyv fiatal olvasóknak és evőknek

Olvasói vélemények

A szakácskönyv, amely Jane Yolen mesék és receptek kreatív keveréke, szeszélyes történetmesélése és gyönyörű illusztrációi miatt nagy népszerűségnek örvend. Míg sok felhasználó értékeli a könyv gyerekeknek szóló, magával ragadó jellegét és a hívogató koncepciót, magukkal a receptekkel és néhány ellentmondásos tartalommal kapcsolatban vegyesek az érzések.

⬤ Magával ragadó történetmesélés, amely magával ragadja a gyerekeket.
⬤ Gyönyörű illusztrációk kísérik az egyes meséket.
⬤ Elősegíti a kreativitást a gyerekek főzésében.
⬤ Szórakoztató és friss koncepció a mesék és a receptek kombinálásával.
⬤ Ajándéknak is alkalmas, különösen a főzés iránt érdeklődő fiatal olvasók számára.

⬤ Egyes receptek kevéssé inspirálónak vagy túlságosan egyszerűnek tűnnek.
⬤ Kritikák egy konkrét, rasszistának tartott történettel kapcsolatban, ami aggályokat vet fel a könyv tartalmával kapcsolatban.
⬤ A kész receptekről készült fényképek hiánya.
⬤ A könyv kötése nem lapos, ami kissé kényelmetlen a főzéshez.

(15 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fairy Tale Feasts: A Literary Cookbook for Young Readers and Eaters

Könyv tartalma:

A Tündérmesék lakomái több mint történetek és receptek gyűjteménye. Ebben a Caldecott-díjas írónő, Jane Yolen és lánya, Heidi Stemple társszerzőként képzelik el olvasóikat.

A történetek keletkezéséről és az ételek történetéről szórakoztató tényeket és anekdotákat osztanak meg, amelyek célja, hogy a jövő szakácsait és mesemondóit arra ösztönözzék, hogy maguk is kitalálják a klasszikusok saját verzióit. A történetek őskorától kezdve, amikor a vadászok a tábortűz körül meséltek hőstetteikről, miközben egy-egy állatcombot rágcsáltak, a királyok korszakán át, amikor a királyi vacsorán a királyi lakomán a kastélyokban hallgatták a mesemondót, egészen a tévévacsorák koráig, amikor egész családok ülnek le vacsorázni a képernyő elé, hogy filmet nézzenek, a történetek és az evés szoros társak voltak. Nem szokatlan tehát, hogy a népmesék gyakran az ételekről szólnak.

Jack tejelő tehenét babra cserélték, Hófehérke mérgezett almát kapott, a palacsinta elfutott azok elől, akik meg akarták enni, Jancsi és Juliska a mézeskalácsházzal és annak cukorkás ablakaival és ajtajaival csábított. De van itt még valami - a történetek és a receptek is változhatnak.

Egy mesemondó soha nem mondja el kétszer ugyanazt a történetet, mert minden közönségnek egy kicsit más történetre van szüksége, attól függően, hogy milyen az évszak vagy a napszak, mennyire nyugtalan a legfiatalabb hallgató, vagy mennyire illik a mese ahhoz, ami éppen történt a mesemondó világában. És minden szakács tudja, hogy egy recept változik a napszaktól, az időjárástól, a tengerszint feletti magasságtól, a teáskanálnyi szemek számától, a szekrényben vagy a hűtőben található (vagy nem található) alapanyagoktól, sőt még a szakács saját érzéseitől is függ, hogy a tészta hogyan néz ki.