On Being Ill

Olvasói vélemények

Virginia Woolf „Betegnek lenni” című könyve vegyes reakciókat váltott ki az olvasókból. Sokan értékelték Woolf éleslátó és együttérző gondolatait a betegségről, bár néhányan hiányosnak találták az esszé szerkezetét, és kritizálták a kapott kiadás minőségét.

Woolf prózáját briliánsnak, együttérzőnek és mélyrehatónak jellemezték. Sok olvasó megnyugtatónak és intellektuálisan ösztönzőnek találta az esszét, amely egyedülálló perspektívát nyújt a betegség témájáról az irodalomban. Hermione Lee bevezetőjét is dicsérték kontextuális relevanciája és mélysége miatt.

Több kritikus megjegyezte, hogy az előszó túl hosszú, az esszé második fele pedig unalmas. A könyv fizikai minőségére is érkeztek panaszok, többek között tipográfiai hibák (például a címben az „On Being Hill” olvasható), a rossz nyomdai kivitel, valamint a főszöveghez képest túlzott bevezető anyag. Néhány olvasó úgy érezte, hogy az esszé túl rövid, és nem felel meg a személyes betekintésre vonatkozó elvárásaiknak.

(13 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az emberek mindenütt szembesültek egy globális világjárvánnyal, amelynek során megtanultunk megbirkózni a betegséggel és mindazzal, ami vele jár: elszigetelődés, immunitás, kontrollvesztés és felépülés. A betegség azonban, bár már nem tabu, továbbra is népszerűtlen téma az irodalomban.

Az On Being Ill című esszéjében Virginia Woolf azt kérdezi, hogy a betegségnek nem kellene-e nagyobb irodalmi figyelmet kapnia, helyet foglalva a „szerelem, a harc és a féltékenység” visszatérő témái mellett.

Woolf esszéjének finom összetettsége kétségtelenül ma is visszhangra talál az olvasók új generációja számára. Ebben a közös kötetben szerzők, fordítók és illusztrátorok gyűltek össze Nagy-Britanniából, Írországból, az Egyesült Államokból és Hollandiából, hogy képviseljék a betegségről való múltbeli, jelenlegi és jövőbeli gondolkodást.

Figyelemre méltó hozzájárulás a kiadáshoz Deryn Rees-Jones előszava Woolf 1926-os esszéjéhez és Audre Lorde 1980-as Rákos naplók című művének bevezetője. Ezekkel szemben kortárs szerzők hangjai csendülnek fel, akik a betegség és az irodalom kölcsönhatásairól elmélkednek.

Az olvasó a könyv végén kezdheti, de akár a közepén is boldogan nekiláthat, hiszen minden egyes hozzászólás egyedi, személyes darab, amely a betegség világának megrendítő megfigyeléseit kínálja belülről. A betegségről írni - és olvasni is - a szeretet egy formája.