Séta

Olvasói vélemények

Az „In Praise of Wildness” (A vadon dicsérete) című könyvről írt kritikák különböző nézőpontokból szemléltetik Thoreau természetről és gyaloglásról szóló elmélkedő esszéjét. Míg sok olvasó értékeli a filozófiai meglátásait és az emberiség és a természeti világ közötti mély kapcsolatot, egyesek elavultnak vagy kiegyensúlyozatlannak találják a tartalmat.

Az olvasók értékelik Thoreau elgondolkodtató prózáját, amely elmélkedésre és a természettel való kapcsolatra ösztönöz. Az esszét inspirálónak tartják, amely az elmés gyaloglás és a vadon szépségének gondolatát népszerűsíti. Emellett a könyv rövidségét és ingyenes hozzáférhetőségét is előnyösnek tartják. Sok felhasználó kiemelte a szöveg és a kísérő képi anyagok más változatokban való gazdag kölcsönhatását is, ami fokozza az olvasás élményét.

Néhány recenzens úgy érzi, hogy az esszé félrevezető címe és fókusza miatt nem felel meg az elvárásoknak, mondván, hogy kevésbé a gyaloglásról és inkább a vadonért való kiállásról szól. A prózát virágosnak írják le, és összetett szókincset tartalmazhat, ami egyes olvasók számára elavult vagy kihívást jelenthet. Emellett kritikák érik Thoreau világképét, amely etnocentrikus szemléletet tükröz, és nem fordít figyelmet a társadalmi és történelmi összefüggésekre. Néhány olvasó frusztrációt tapasztalt az ingyenes Kindle-verziókban hiányzó szöveg miatt.

(282 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Walking

Könyv tartalma:

Életem során csak egy-két olyan emberrel találkoztam, aki értett a Sétálás művészetéhez, vagyis a sétákhoz - aki úgymond zseniális volt a vándorláshoz, amely szó szépen származik „a középkorban a tétlen emberektől, akik az országot járták, és alamizsnát kértek, azzal az ürüggyel, hogy a Szentföldre mennek, a Szentföldre”, amíg a gyerekek felkiáltottak: „Ott megy egy SainteTerrer, egy Saunterer, egy Szentföld-járó”. Akik sohasem mennek el a Szentföldre sétájuk során, ahogyan ők tettetik, azok valóban csak semmittevők és csavargók; de akik eljutnak oda, azok jó értelemben vett sauntererek, olyanok, mint amilyenekre én gondolok.

Egyesek azonban a sans terre szóból eredeztetik a föld és otthon nélküli sans terre szót, ami tehát jó értelemben azt jelenti, hogy nincs különösebb otthonuk, de mindenütt ugyanúgy otthon vannak. Mert ez a sikeres vándorlás titka. Aki egész idő alatt mozdulatlanul ül egy házban, az lehet a legnagyobb csavargó mind közül; de a jó értelemben vett vándor nem csavargóbb, mint a kanyargó folyó, amely mindvégig szorgalmasan keresi a legrövidebb utat a tenger felé.

Én azonban inkább az elsőt választom, amely valóban a legvalószínűbb származék. Mert minden séta egyfajta keresztes hadjárat, amelyet a bennünk élő Hermit Péter hirdet, hogy induljunk el, és hódítsuk vissza ezt a Szentföldet a hitetlenek kezéből.