The Moon and Sixpence

Olvasói vélemények

A „When Art is Fatal: Monomania at its Worst” című könyv kritikái kiemelik egy művész életének összetett ábrázolását, különösen Charles Stricklandét, akit Paul Gauguin inspirált. Az olvasók vitatják, hogy a könyv a művészi megszállottság, a társadalmi elutasítás és az alkotói élet folytatásának költségeiről szól. Míg egyesek gyönyörűen kidolgozottnak és elgondolkodtatónak találják az írást, mások a szexista hozzáállás és a hibás főhős miatt kritizálják.

Az írást dicsérik a szépsége, az élénk képi világa és a magával ragadó dialógusok miatt. Sok olvasó értékelte a művészi megszállottság természetének mély pszichológiai meglátásait és a művészetnek szentelt élet lebilincselő feltárását. A könyvet időtálló karakterei és témái miatt jegyzik, valamint azért, mert képes elgondolkodtatni a kreativitásért hozott személyes áldozatról.

Több kritika rámutatott az elbeszélést átható szexizmusra, a nők negatív színben való ábrázolására. A kritikusok a főszereplő hiedelmeit és viselkedését is megemlítették, mint ami egy igazi művész számára irreális. Néhány olvasó úgy találta, hogy a történet lassan indul, vagy nehézkes a szerkezete, az időnként megszakadó fejezeteket feleslegesnek vagy unalmasnak ítélték.

(177 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A The Moon and Sixpence W. Somerset Maugham regénye, amely először 1919.

április 15-én jelent meg. A regényt egy egyes szám első személyű elbeszélő meséli el epizódszerűen, amely bepillantást enged a főszereplő, Charles Strickland, egy középkorú angol tőzsdeügynök elméjébe és lelkébe, aki hirtelen elhagyja feleségét és gyermekeit, hogy művészi vágyának hódolhasson.

A történet részben Paul Gauguin festő életén alapul. A "Hold és hatpennys" a megkínzott művészlélekkel szemben támasztható igényekről és ebből következően az életekről szól, amelyeket megérint.