The Voyage Out

Olvasói vélemények

Virginia Woolf „The Voyage Out” című művéről írt kritikák a legkülönbözőbb véleményeket tükrözik, a mély elismeréstől a csalódottságig. Sok olvasó gyönyörűnek és ékesszólónak tartja Woolf prózáját, kiemelve lírai stílusát és képességét az eleven karakterek megteremtésére és a mély témák feltárására. Mások azonban kritizálják a regényt lassú tempója és cselekménytelensége miatt, unalmasnak és nehezen befogadhatónak írják le. Egyes olvasók egyértelmű megosztottságot fejeznek ki a könyv fogadtatásával kapcsolatban; míg egyesek értékelik a tematikai mélységet és a karakterek feltárását, mások unalmasnak találják, és hiányzik belőle a lebilincselő cselekmény.

⬤ Gyönyörű, lírai próza.
⬤ Olyan témák mélyreható feltárása, mint a nemek, a házasság és a személyes fejlődés.
⬤ Élénk karakterábrázolás.
⬤ Új nézőpontot kínál Woolf korai munkásságához.
⬤ Egyes olvasók szerint értékes betekintést nyújt az emberi tapasztalatokba.

⬤ A lassú tempó és a cselekmény hiánya egyes olvasók számára unalmassá teheti a könyvet.
⬤ A karakterek talán nem eléggé elkülönülnek, ami zavart okozhat.
⬤ Egyes kritikusok unalmasnak és ismétlődőnek tartják.
⬤ Egyes kiadásokban minőségi problémák vannak, például rossz OCR és hiányzó szöveg.
⬤ Nem biztos, hogy a cselekményközpontú elbeszélést keresőknek tetszeni fog.

(76 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Mivel a Strandról a rakpartra vezető utcák nagyon keskenyek, jobb, ha nem sétálunk végig rajtuk karonfogva. Ha kitartanak, az ügyvédi hivatalnokoknak repülő ugrásokkal kell majd a sárba ugraniuk, a fiatal gépírónőknek pedig a hátuk mögött kell majd téblábolniuk.

London utcáin, ahol a szépséget nem veszik figyelembe, a különcségnek büntetést kell fizetnie, és jobb, ha nem vagy nagyon magas, ha hosszú kék köpenyt viselsz, vagy ha a bal kezeddel vered a levegőt. Egy október eleji délutánon, amikor a forgalom kezdett megélénkülni, egy magas férfi lépkedett a járda szélén, karján egy hölggyel. Dühös pillantások csaptak a hátukra.

Az apró, izgatott alakoknak - mert ehhez a párhoz képest a legtöbb ember kicsinek látszott - töltőtollal díszített, küldöncökkel megrakott, találkozókat kellett tartaniuk, és heti fizetést kaptak, úgyhogy volt valami oka a barátságtalan tekintetnek, amelyet Ambrose úr magasságára és Ambrose asszony köpenyére vetettek. De valami varázslat mind a férfit, mind az asszonyt a rosszindulat és a népszerűtlenség hatókörén kívül helyezte.

A férfi mozgó ajkaiból sejteni lehetett, hogy gondolat; az övében pedig a kőkeményen egyenesen maga elé meredő, a legtöbb ember szeme fölé magasodó szemekből, hogy bánat. Csak azzal tudta megóvni magát a könnyektől, hogy mindenkit megvetett, akivel találkozott, és a mellette elsuhanó emberek súrlódása nyilvánvalóan fájdalmas volt. Miután egy-két percig sztoikus tekintettel figyelte a forgalmat a rakparton, megrántotta férje ingujját, és átkeltek a gyorsan haladó autók között.

Amikor már biztonságban voltak a túloldalon, óvatosan visszahúzta a karját a férje karjáról, engedte, hogy a szája ugyanakkor elernyedjen, megremegjen; aztán könnyek gördültek le, és könyökét a korlátra támasztva védte az arcát a kíváncsiskodók elől. Ambrose úr megpróbált vigasztalni; megveregette a vállát, de a lány nem mutatta jelét, hogy befogadná, és mivel kínosnak érezte, hogy egy nála nagyobb bánat mellett áll, keresztbe fonta a karját maga mögött, és elfordult a járdán.