Értékelés:
A Georgette Heyer által írt These Old Shades egy magával ragadó történelmi romantikus regény, amely a 18. századi Franciaországban játszódik. A történet középpontjában Justin Alastair, Avon hercege áll, aki egy Léon nevű fiatal fiúval kezd összefonódni, aki valójában egy Leonie nevű álruhás lány. A regény a megváltás, az intrika és a szokatlan szerelem témáit járja körül a társadalmi struktúrák és az osztálykülönbségek hátterében. A kritikusok dicsérik a megnyerő karaktereket, a humort és az összetett elbeszélést, bár néhányan aggodalmukat fejezik ki a korkülönbség és bizonyos karakterdinamikák miatt.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és jól kidolgozott karakterek, különösen Avon hercege és Leonie.
⬤ Gazdag történelmi részletek és a 18. századi Franciaország élénk helyszíne.
⬤ Okos humor és szellemes párbeszédek, amelyek a klasszikus irodalomra emlékeztetnek; Wodehouse-hoz hasonlítanak.
⬤ Összetett cselekmény az intrika, a rejtély és a romantika elemeivel.
⬤ A történet új perspektívát nyújt a műfajhoz képest, egyedi jellemábrázolással és megváltási témákkal.
⬤ A románcban a korkülönbség és a hatalmi dinamika néhány olvasót kényelmetlenül érinthet (a 41 éves Duke és a 19 éves Leonie).
⬤ Egyes kiadásokban jelentős szerkesztési hibák vannak, ami frusztrációt okoz az olvasók körében.
⬤ A cselekmény időnként zavaros lehet, a sok szereplővel, akiket nehéz lehet követni.
⬤ Egyes olvasók Leonie jellemzését kissé éretlennek vagy mélység nélkülinek találják.
(739 olvasói vélemény alapján)
Maga a These Old Shades eredetileg Heyer első regényének, a The Black Mothnak a folytatásának készült, amely az ördögi Belmanoirt váltotta volna meg. Mivel azonban A fekete lepke melodráma volt, és egy folytatás önmagában nem illett volna bele a cselekménybe, úgy döntött, hogy az új regényt önállóvá teszi, számos szereplőt átnevezett, és a These Old Shades számára korábbi önmaguk "árnyékaivá" tette őket.
A cím Austin Dobson Eighteenth Century Vignettes című esszégyűjteményének utószöveges verséből származik.
A regény azonnali sikert aratott, és a szerzőt íróként is megalapozta.
Heyer lényegében megalapozta a történelmi románc műfaját és annak alműfaját, a regency románcot. Regenerációs regényeit Jane Austen ihlette. A pontosság érdekében Heyer összegyűjtötte a referenciaműveket, és részletes jegyzeteket készített a regency-i élet minden aspektusáról. Míg egyes kritikusok szerint a regények túl részletesek voltak, mások szerint a részletesség volt Heyer legnagyobb erénye. Aprólékossága történelmi regényeiben is megmutatkozott; Heyer még Hódító Vilmos Angliába való átkelését is rekonstruálta A hódító című regényéhez.
1932-től kezdve Heyer évente egy romantikus regényt és egy thrillert adott ki. Férje gyakran adta meg a thrillerek cselekményének alapvázlatát, és Heyerre bízta a karakterek közötti kapcsolatok és párbeszédek kidolgozását, hogy a történet életre keljen. Bár sok kritikus Heyer detektívregényeit eredetietlennek minősíti, mások, például Nancy Wingate, dicsérik őket "szellemességük és komikumuk, valamint jól szőtt cselekményük miatt".
