Vezetés a falakon túl 21293: A gyülekezetek fejlesztése a templomba nem járók szívével

Olvasói vélemények

Adam Hamilton könyvét sokan dicsérik gyakorlati útmutatásaiért és meglátásaiért, amelyek a különböző felekezetek lelkipásztorainak és egyházi vezetőinek hasznára válhatnak. Az olvasók nagyra értékelik világos szerkezetét és a gyülekezeti közösségek növekedésére vonatkozó megvalósítható ötleteit. Egyesek azonban úgy érzik, hogy a tartalom időnként túlságosan leegyszerűsítőnek vagy közérthetőnek tűnhet, és nem minden kontextusban releváns kérdéssel foglalkozik.

⬤ Gyakorlati és megvalósítható ötletek a gyülekezeti növekedéshez és szolgálathoz.
⬤ Magával ragadó írásmód, amely magával ragadja az olvasót.
⬤ Hozzáférhető a lelkipásztorok és egyházi vezetők számára felekezeti hovatartozástól függetlenül.
⬤ Valós tapasztalatokat és meglátásokat kínál a szerző hatalmas hátteréből.
⬤ Hasznos forrásokat és eszközöket tartalmaz.
⬤ Bátorítja az egyházi vezetőket, hogy értékeljék küldetésüket és hatékonyan érjék el őket.

⬤ Egyes tartalmak alapvetőnek vagy józan észnek tűnhetnek.
⬤ Hiányzik a mélység bizonyos témákban, mint például a vándorló szolgálat hatása.
⬤ Lehet, hogy a laikusok számára nem annyira releváns, mint a lelkészek számára.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy az adott kontextushoz kell igazítani.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Leading Beyond the Walls 21293: Developing Congregations with a Heart for the Unchurched

Könyv tartalma:

A jó lelkipásztori vezetés nem a "számok alapján" történik. Szív és lélek kérdése, az egész énünk odaadása annak a látomásnak, amelyet Isten ad a gyülekezetnek, amelyben szolgálunk.

Ugyanakkor nem is pusztán intuitív; kemény, gondos gondolkodást igényel annak az útnak az irányairól és részleteiről, amelyre Isten hív. Amikor Adam Hamilton lett a Feltámadás Egyesült Metodista Gyülekezet lelkipásztora, a gyülekezet tagjai ő maga és a családja voltak. Tíz évvel később a gyülekezet átlagosan öt-hatezer hívőt számlál hétvégenként.

Ez alatt a figyelemre méltó időszak alatt Hamilton sok komoly leckét tanult mind az átfogó víziókról, mind a lelkipásztori vezetés konkrét részleteiről. Ebben a könyvben, amelyben a látomásos vezetőknél gyakran hiányzó mély elemzői készséggel rendelkezik, túlmutat azon, hogy egyszerűen elmesélje a Feltámadás Egyházának történetét.

Megosztja azokat a kérdéseket, amelyeket megtanult feltenni arról a nagyrészt nem egyháziasodott népességről, amelyet a Feltámadás Egyháza elért. Továbbá bemutatja, hogy mit tanult meg azáltal, hogy meghallgatta az ezekre a kérdésekre adott válaszokat, és hogyan tette lehetővé, hogy az egyház számos stratégiailag döntő fontosságú döntést hozzon. Az egyik ilyen döntő fontosságú döntés az volt, hogy a gyülekezet életének középpontjába az istentisztelet és a dicsőítés hagyományosabb formáit helyezte.

Az eredmény az, hogy a Feltámadás Egyházának példája a lelkipásztoroknak és egyházi vezetőknek (különösen a fővonalbeli felekezetekben) azt a felismerést kínálja, hogy nem kell teljesen megváltoztatniuk liturgikus és teológiai identitásukat ahhoz, hogy elérjék az egyházon kívülieket. Saját tapasztalataira, valamint a rendkívül sikeres gyülekezetek jellemzőiről szóló részletes kutatásra támaszkodva, amelyet egy szabbatikus szabadsága alatt végzett, Hamilton a lelkészeknek és más egyházi vezetőknek szilárd, érdemi gondolatokat kínál azokról a lépésekről, amelyeket a gyülekezetek megtehetnek, hogy az élénk küldetés és misszió központjaivá váljanak.