Villette

Olvasói vélemények

A „Villette” kritikái a legkülönbözőbb véleményeket tükrözik. Sok olvasó értékeli Charlotte Brontë mesteri prózáját és a főhősnő, Lucy Snowe pszichológiai mélységét. Ugyanakkor gyakori kritika a regény lassú tempója, a cselekmény hiánya és a fordítás nélküli, terjedelmes francia szöveg, ami akadályozhatja az olvasás élményét. A gyakran kétértelműnek vagy megoldatlannak tekintett befejezés változatos értelmezéseket váltott ki, kiemelve a szenvedés és a viszonzatlan szerelem témáit.

⬤ Charlotte Brontë mesteri prózája és nyelvhasználata.
⬤ Erős jellemábrázolás és pszichológiai rálátás.
⬤ A magány, a viszonzatlan szerelem és a főhősnő belső zűrzavarának egyedülálló és magával ragadó feltárása.
⬤ Mélyebb megértést nyújt a 19. századi női tapasztalatokról.
⬤ Tematikailag gazdag, a feminizmus és a társadalmi normák körüli jelentős vitákat kínál.

⬤ Lassú tempó és hosszadalmas, unalmas részek, amelyek untathatják a modern olvasót.
⬤ A szöveg nagy része francia nyelven, angol fordítás nélkül, ami megnehezíti a megértést a nyelvet nem ismerő olvasók számára.
⬤ A kétértelmű vagy nem kielégítő befejezés néhány olvasó számára csalódást okoz.
⬤ A cselekmény nagymértékben támaszkodik valószínűtlen véletlenekre, ami megerőlteti a hitetlenséget.
⬤ A főszereplő gyakran ellenszenvesnek vagy passzívnak tűnik, ami egyes olvasókban frusztrációt okoz.

(647 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Charlotte Bront utolsó remekműve erőteljesen ábrázolja a szerelem, a féltékenység és a függetlenség iránti heves vágy összeegyeztetésével küzdő nőt.

Lucy Snowe, miután elmenekült Angliából, ahol megrázó múltja volt, új életet kezd, és egy idegen ország nagy fővárosában egy bentlakásos iskolában tanít. Ott, ahol a külső kényszertől és a belső bánattól egyaránt függetlenedni próbál, rájön, hogy egy világlátott orvos és egy diktatórikus professzor iránti érzelmei veszélyeztetik nehezen kivívott önuralmát.

Charlotte Bronte 1853-ban megjelent utolsó regénye a testvérei halála miatti gyász nyomán íródott. Drámai ereje a másik remekművéhez, a Jane Eyre-hez hasonlítható, valamint a pszichológiai meglátások lenyűgöző modernségével és az emberi magány forradalmi megértésével rendelkezik.