100 esszé, amit nincs időm megírni: Esernyőkről és kardpárbajokról, felvonulásokról és kutyákról, tűzjelzőkről, gyerekekről és színházról

Olvasói vélemények

A könyv Sarah Ruhl éleslátó és költői esszéinek gyűjteménye, amely a színház, az élet, a szülői lét és a személyes elmélkedések témáit érinti. Sok olvasó találja inspirálónak és felemelőnek, különösen azok számára, akik az előadóművészethez kötődnek. Egyesek azonban időnként kaotikusnak vagy nehezen érthetőnek találják az írásokat.

Az olvasók nagyra értékelik az esszék rövidségét és hozzáférhetőségét, a mélységeket, a humort és a témák mindennapi életre való vonatkoztathatóságát. Élvezetes és inspiráló olvasmánynak tartják, különösen a színházrajongók és a szülők számára. Az esszéket rövid szakaszokban könnyen olvashatónak tartják, így bárki olvasmánylistájának kellemes kiegészítője lehet.

Egyes olvasók furcsának vagy kaotikusnak találják az esszéket, úgy érzik, hogy bizonyos témák mélyebb kifejtésére vágynak. Vannak olyan megjegyzések, amelyek szerint a nyelvezet néha nehezen érthető. Néhány kritikus kifejti, hogy a könyv nem mindenkinek szól, különösen azoknak, akik nem hajlanak a színházra.

(42 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

100 Essays I Don't Have Time to Write: On Umbrellas and Sword Fights, Parades and Dogs, Fire Alarms, Children, and Theater

Könyv tartalma:

A 100 esszé, amit nem érek rá megírni egy éleslátó, sajátos és szokatlan gyűjtemény az életről és a színházról Sarah Ruhl jelentős amerikai drámaírótól.

Ez egy olyan könyv, amelyben a csimpánzok, Csehov és a gyermekgondozás egyaránt otthonosan mozognak. A színház lehetőségeinek vibráló, provokatív vizsgálata, egyúttal térkép egy nagyon sajátos művészi érzékenységhez, és váratlan útmutató mindazok számára, akik a művészi életet választották.

Sarah Ruhl háromgyermekes anya és Amerika egyik legismertebb drámaírója. Lenyűgözően eredeti esszékötetet írt, amelynek témái a legminimálisabb és legszemélyesebb témáktól a legátfogóbb művészeti és kulturális kérdésekig terjednek. A kötet egyediségéről már a címek is beszélnek: „A tetvekről„, »A színházi alvásról«, »Az anyaságról és a székről (a bútorfélékről)«, »Görög maszkok és a Bell-bénulás«.”.