My 100-Year Journey
100 évem alatt sok változást láttam a városomban, az országomban és a világban. Ha visszatekintek, honvágyam van, és kissé magányosnak érzem magam egy letűnt korszak után. Mégis, rájöttem, hogy az idő mindannyiunk életét megváltoztatja. A fejlődés növekedést hoz az emberek és a nemzet számára. A szomszédságok változnak. Az emberek megöregszenek, a fiatalabbak pedig elköltöznek a felsőoktatás, a munka vagy a házasság miatt, és csak ritkán térnek vissza, csak rövid látogatásokra.
Ezeken az oldalakon olyan emlékek vannak, amelyeket szeretnék átadni dédunokáimnak és az ő generációjuknak. Ezek az én emlékeim a családról, a szomszédokról és az általam ismert helyekről. Ezek közül az emlékek közül néhány boldog, míg mások nem, hiszen mindannyian megtapasztaljuk a szeretetet és az elutasítást is életünk útján.
Időm során azonban megtanultam, hogy még a nehéz időkben is mindannyiunknak hálát kell adnunk és értékelnünk kell Isten ajándékát, az életet. Isten váratlan szeretetet és örömöt ad nekünk. Bátorítást kaphatunk egy ének szavaiból, egy mosolyból, egy ölelésből. A hit által reménységünk van, amely megerősít bennünket, hogy még egy lélegzetvétellel, még egy imával, még egy nappal többet tegyünk.
Bármi is történt az előző napon, egy új, hibátlan nap elé nézhetünk. A nap felkel, a felhők elvonulnak, és ott vár rád az öröm napja, a remény és Isten kegyelmének friss napja.