1000 teve a gazelládnak: elbeszélések és pszichiátria

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

1,000 Camels for Your Gazelle: Narratives and Psychiatry

Könyv tartalma:

Daniel Rosen A Thousand Camels for Your Gazelle: Narratives and Psychiatry című könyvének történetei a Corona-vírusjárvány első évében egy New York-i pszichiáter képzeletbeli krónikáját jelentik Párizsból és Jeruzsálemből. A pszichiátria és a járvány csak néhány történetben játszik explicit szerepet, köztük egy olyanban, amely esszé formájában íródott a fiktív elbeszélések mint megküzdési mechanizmus használatáról. Ebben a történetben magát az elbeszélést terápiás eszközként használják egy várható trauma leküzdésére. Az olykor egymásba fonódó történetek közül többben a múlt emléke és a jövő várakozása egy pillanatnyi belső párbeszédben olvad össze, változatos stílusokkal és hangokkal:

Egy középiskolás tinédzser élvezi a világjárvány kezdetén a bezártságát, és egyszerre megható humorral és komolysággal képzeli el a végét. Egy pap virtuális misét celebrál a szent hét során üres templomában, és elgondolkodik az emberi ellentmondásosságon és ambivalencián Krisztus szenvedésének újrajátszásával kapcsolatban. Egy zsinagógában zajló belső párbeszéd elmossa a nemek közötti határokat az emberek és az androgün (vagy nem-bináris) Isten, a szavak mestere között. Egy világi festmény a szexualitás elrejtéséről szóló vallási szövegeket idézi. Egy étvágygerjesztő elmélkedés arról, hogy mi az igazán lényeges, a gyengédség színes közösségi takarója, egy grandiózus nő és egy bántalmazott kislány.

A történetek némelyike talán már csak a másokkal való kapcsolatteremtésre marad. A történet pótolhat egy elveszett örökséget vagy egy terápiás rituálét, megőrizhet egy idegen iránti kedvességet, vagy felfedhet egy viharos szexualitást.

A történetekben szójátékok szövődnek, gyakran nyelveken átívelő módon. A határok átlépéséről szóló történetek végső soron megkérdőjelezik az elbeszélő és az elbeszélt közötti elválasztást, amely egy körkörös hurokban maga is elbeszélővé válhat. Minden történetet szépen elválaszt egy színes, a könyv borítóját rekonstruáló műalkotás; ez a műalkotás azonban maga is az utolsó történet alapjává válik, újra megkérdőjelezve a könyv szerkezetét.

A történetek kulturális helyszínei különbözőek. A vallási utalások többsége zsidó, de néhányan a keresztény, muszlim vagy buddhista hagyományokból, rituálékból vagy mitológiából merítenek. Számos említés történik a francia és a héber nyelvről, de alkalmanként az arab és a görög nyelvről is.

Bár a könyvben szereplő egyes történetek önállóan is olvashatók, egészként kapcsolódnak egymáshoz, és az egyik történet kitöltheti a másik által hagyott űrt, meghívva az olvasót a szöveg újraértelmezésére. Ahogy Owen Lewis kommentálta Dr. Rosen előző könyvét, a Pillangószavak: Kapcsolatok, egy pszichiáter elbeszélése: