Értékelés:
Anne Roiphe „1185 Park Avenue” című memoárja meghatóan tárja fel a huszadik század közepén New Yorkban, egy gazdag, diszfunkcionális családban felnövő, zűrös életét. Az elegáns próza ellenére az elbeszélés tele van az érzelmi elhanyagolás és fájdalom témáival, és betekintést nyújt a családi kapcsolatok bonyolultságába a jólét közepette.
Előnyök:⬤ Ékesszóló, elegáns írás
⬤ mélyen megindító és szívhez szóló történetmesélés
⬤ élénken megrajzolt karakterek
⬤ éleslátó reflexiókat kínál a családi dinamikáról
⬤ sok olvasó találta átélhetőnek és lebilincselőnek.
⬤ Nyomasztó és súlyos témák
⬤ néhány olvasó szerint a szereplők nem voltak szerethetők, az elbeszélés pedig túlságosan drámai
⬤ nem biztos, hogy azok számára vonzó, akik könnyed vagy vidám memoárokat keresnek
⬤ egyes kritikák szerint a próza túlságosan virágos vagy unalmas.
(25 olvasói vélemény alapján)
A National Book Awardra jelölt Anne Roiphe megható emlékirata arról, hogyan nőtt fel egy gazdag zsidó családban, ahol a családnak volt pénze, státusza, kultúrája - minden, csak boldogság nem.
Miközben a nemzet külföldön háborúban állt, Roiphe, aki az 1940-es évek New York Cityjében nőtt fel, a szüleit a nappalijukban látta a háborúban. Roiphe megidéző írása az olvasót a 8C lakásba helyezi, ahol állandó feszültség játszódik le a csalódott és eredménytelen anya, a feleségének pénzét más nők szórakoztatására használó, kicsapongó apa és a nehéz természetű bátyja között. A gazdag zsidó társadalom szabadidős kultúrája - a mahjongg-játékok, a koktélpartik, a nyaralók - mögött olyan brutalitás rejtőzik, amely megragadja a lányt, aki arra vágyik, hogy begyógyítsa zűrös családja sebeit.
A regényíró érzékenységével író Roiphe egy olyan család megrendítő történetét tárja elénk, amely a virágzó Amerikában végre magáénak tudhatja anyagi jólétét, de még nem követelheti a neki járó lelki javakat.
