Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv kimerítően bemutatja az 1809-es hadjáratot, részletesen kitérve annak politikai és katonai vonatkozásaira. Bár a könyv nagyra értékelt a kutatás mélysége és informatív tartalma miatt, egyes olvasók a terjedelmes részletesség miatt fárasztónak és kihívást jelentőnek találják.
Előnyök:⬤ Az 1809-es hadjárat kiválóan részletes, a diplomáciai és a hadtörténelmet ötvöző beszámolója
⬤ jól kutatott, átfogó térképekkel
⬤ világos és olvasmányos stílus
⬤ komoly Napóleon-kutatók számára is alkalmas
⬤ kiegyensúlyozott, tárgyilagos írás.
Hátrányok:⬤ Nagyon részletes és az alkalmi olvasók számára potenciálisan fárasztó
⬤ száraznak és szikárnak érezhető
⬤ némi kritika a szerző Napóleon iránti lelkesedését illetően
⬤ a papírkötésű kiadás minőségével kapcsolatos problémák
⬤ a Kindle-kiadásokban a térképek nem biztos, hogy élesek.
(32 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
1809 Thunder on the Danube. Volume 1: Napoleon's Defeat of the Habsburg
Könyv tartalma:
Az 1809-es francia-osztrák háború Napóleon utolsó győztes háborúja volt. Napóleon Károly főherceggel, a Habsburgok legjobb hadvezérével és a megreformált osztrák hadsereggel nézett szembe, amely vitathatatlanul a legjobb volt, amit a Duna Monarchia valaha is bevetett.
A franciák végül győztek, de a fölény egyre csökkent, és Napóleon minden ügyességére és elszántságára szükség volt a győzelemhez. Gill foglalkozik a háború politikai hátterével, különösen azokkal a motivációkkal, amelyek arra késztették Ausztriát, hogy támadást indítson Franciaország ellen, miközben Napóleon és számos veteránja Spanyolországban volt elterelve. Bár a francia császárt meglepte az április 10-i osztrák támadás időzítése, a francia császár teljesen megfordította a szörnyű stratégiai helyzetet olyan elképesztő csapásokkal, amelyeket „legbriliánsabb és legügyesebb manőverének” nevezett.
A Duna völgyén végigvonuló lélegzetelállító üldözést követően Napóleon négy év alatt másodszor is elfoglalta a Habsburgok palotáit. Az osztrákok azonban talpra álltak, és Napóleon az Aspern-Essling-i csatában, a Béccsel szemben lévő Duna-parton elszenvedte első egyértelmű visszaverését.
Sok csatát megnyert a későbbi hadjárataiban, de soha többé nem feküdt megtört lába előtt Európa egyik nagyhatalma. Ebből a szempontból 1809 az első birodalom csúcspontját és egyben vízválasztóját is jelenti, hiszen Napóleon hadseregének minősége hanyatlóban volt, és kezdtek megmutatkozni benne azok a maró hibák, amelyek öt évvel később hozzájárultak bukásához.
