1968 lányai: A francia feminizmus és a női felszabadító mozgalom újrafogalmazása

Olvasói vélemények

Greenwald 1968 lányai című könyve a francia feminizmus történetének átfogó feltárása, részletesen bemutatva annak eredetét, fejlődését és a nemek közötti egyenlőség mai kérdéseivel való kapcsolatát. A könyv hatásosan mutatja be a nők küzdelmeit és a mozgalom különböző hangjainak hozzájárulását, így a könyv releváns a mai napig tartó, az egyenlőségért folytatott harc szempontjából is.

Az írás pontos, könnyen követhető és elgondolkodtató. Részletes történelmi beszámolót nyújt, amely összehasonlításra hív a jelenlegi küzdelmekkel. A könyv a francia kultúrát nem ismerő olvasók számára is hozzáférhető, ugyanakkor azok számára is lebilincselő, akik már ismerik azt. Hangsúlyozza a feminista mozgalomban részt vevő különböző nők közös erőfeszítéseit, és összekapcsolja a történelmi kontextust a modern kérdésekkel.

Egyes olvasók számára a történelmi részletek mélysége nyomasztó lehet. A könyv nagymértékben a francia feminizmus egyes aspektusaira összpontosíthat, ami nem biztos, hogy annyira releváns azok számára, akik szélesebb, globálisabb perspektívát keresnek. Emellett egyesek talán azt szeretnék, ha több szó esne a franciaországi feminizmushoz hozzájáruló, kevésbé ismert személyiségekről vagy mozgalmakról.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Daughters of 1968: Redefining French Feminism and the Women's Liberation Movement

Könyv tartalma:

Az 1968-as évek lányai a francia feminizmus 1944 és 1981 közötti történetét mutatja be, amikor a feminizmus központi politikai szerepet játszott Franciaország történelmében. E korszak meghatározó nőalakjai gyakran a materialista társadalomkritika mellett elkötelezett baloldaliak voltak, és részei voltak annak a háború utáni hagyománynak, amely széles körű társadalmi változásokat eredményezett, átalakítva a munkahelyeket és az abortusztól a házasságig mindent szabályozó törvényeket.

Az 1968. májusi események - a radikális individualizmus és az antiautoritarianizmus felkarolásával - szakítást idéztek elő a múlttal, és a nőmozgalom két irányzatra szakadt. Az egyik univerzalista és intenzíven aktivista lett, a másik partikuláris és kevésbé aktivista, elhatárolódott a korabeli feminizmustól. Ez az elméleti vita a nők és a szervezetek közötti harcokban nyilvánult meg az utcán és a bíróságokon.

A francia feminizmus története a nők azon individualizmusra és állampolgárságra vonatkozó igényeinek története, amelyeket férfi társaiknak - legalábbis elvben - 1789-ben biztosítottak. A francia nők azonban gyakrabban öltötték magukra a partikularizmus köpenyét, és anyai szerepüket előtérbe helyezve bizonyították állampolgári értéküket, minthogy ledobták volna azt, abszolút egyenlőséget követelve. A kevés kivétel, mint például Simone de Beauvoir vagy az 1970-es évek aktivistái, jól szemléltetik a francia feminizmuson belüli sokszínűséget és feszültségeket, ahogy Franciaország a korporatista és hagyománytisztelő országból az individualizmus és a modernitás jellemezte országgá vált.