25 évvel Peking után, a nők helyzete Iránban

Eredeti címe:

25 Years After Beijing, the Status of Women in Iran

Könyv tartalma:

Miközben a világ arra törekszik, hogy 2030-ra elérje a nemek közötti egyenlőséget, az iráni mullah rezsim az ellenkező irányba halad. "25 évvel Peking után a nők helyzete Iránban" című jelentést az Iráni Ellenállás Nemzeti Tanácsának Női Bizottsága állította össze és készítette el.

Lényeges megérteni, hogy a nők helyzetének javulására vonatkozó kérdések megválaszolása Iránban, valamint a kormány által e tekintetben elfogadott intézkedések, ahogyan az ENSZ CSW nem kormányzati szervezeteknek a nemzeti párhuzamos jelentésekre vonatkozó útmutatójában szerepel, teljesen irreleváns és nem alkalmazható az úgynevezett Iráni Iszlám Köztársaságra. A legtöbb kérdésre egyszerű NEM vagy NEM kellett volna válaszolni.

Azt is észre kell venni, hogy az iráni rezsim nem átlátható a számadatok és statisztikák közzétételében. Iránban nincs hatékony rendszer a statisztikák gyűjtésére. A tisztviselők általában százalékos arányokról beszélnek, nem pedig tényleges számokról. Ha mégis megteszik, akkor ugyanarról a kérdésről különböző számadatokat mutatnak be. Néha ugyanazok a tisztviselők egymásnak ellentmondó számadatokat közölnek. Előfordul, hogy az összegyűjtött statisztikákat tíz évvel később adták ki.

Az Iránt uraló klerikális rezsim eredendően nőgyűlölő rezsim, amelyből hiányzik a nőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolására irányuló legcsekélyebb szándék is. A rezsim ellenzi az ENSZ fenntartható fejlődési céljait, egyszerűen azért, mert a fenntartható fejlődési célok a nemek közötti egyenlőség előmozdítására irányulnak.

E szemlélet eredményeként a nőkkel szembeni diszkrimináció beivódott a törvényekbe, és beépült a kormány és a társadalom struktúrájába.

Az, hogy Irán a Világgazdasági Fórum nemek közötti egyenlőtlenségi indexének legalsó csoportjába esett, az iráni nőkre vonatkozó törvényeknek és strukturális korlátozásoknak köszönhető.

CEDAW, BPfA, az ellenkező irányba haladva.

A rezsim elutasította a pekingi cselekvési platform végrehajtását vagy a CEDAW-hoz való csatlakozást. Miért?

Mert a Pekingi Cselekvési Platformban (BPfA) és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményben (CEDAW) felvázolt cikkek szöges ellentétben állnak az iráni rezsim által követett alapelvekkel és célokkal, valamint a klerikális rezsim alkotmányával, polgári törvénykönyvével, iszlám büntető törvénykönyvével és más törvényekkel és jogszabályokkal.

A diszkriminatív törvények reformjára irányuló valamennyi javaslat vagy teljesen megbukott (mint például a házassági korhatár emeléséről szóló törvényjavaslat), vagy drasztikusan átalakították őket, elveszítve eredeti céljukat (mint például az eredetileg a nők erőszakkal szembeni védelmére javasolt törvényjavaslat).

Az iráni rezsim nem ért el eredményeket a BPfA, a CEDAW és az SDG-k végrehajtása terén, sőt, inkább az ellenkező irányba mozdult el, megfosztva az iráni nőket legalapvetőbb jogaiktól, és még több korlátozást hozva létre számukra.

Az egyik legnyilvánvalóbb példa erre, hogy a biztonsági erők az elmúlt években fokozottabban alkalmaztak erőszakot a kötelező hidzsáb (fátyol) viselése ellen tiltakozó nőkkel szemben, még 2020 júliusában.

Ez a nők elleni erőszak leggyakoribb formája Iránban, amely "államilag szponzorált.".

A hangsúly az egyenlőség helyett a méltányosságon van.

A rezsim tisztviselői mindig is a "méltányosság" szót hangsúlyozták az "egyenlőség" helyett az "egyenlőség" szóval szemben minden ENSZ-konferencián és -fórumon, így az 1995-ös pekingi Negyedik Női Világkonferencián is.

Az iráni törvények szerint a nők félig embernek számítanak. A nők vallomása, vérpénze és öröksége mindig fele a férfiakénak. A nőket hátrányos megkülönböztetés éri, ha vezető pozíciót töltenek be, mint elnök vagy döntéshozó pozíciót, mint bíró. Ennek megfelelően a nőket a jog és az igazságszolgáltatás minden területén diszkriminálják.

Ez az oka annak, hogy a rezsim nem hajlandó az "egyenlőség" és a "nemek közötti egyenlőség" kifejezéseket használni, inkább a "méltányosság" szót használja.