Értékelés:
A könyv szemléletes és érzelmes beszámolót nyújt az okinawai csatáról személyes szemszögből, bemutatva azokat a borzalmakat, amelyekkel a katonáknak a II. világháború e kritikus időszakában szembe kellett nézniük. A történelmi betekintést személyes elbeszélésekkel ötvözi, erős érzelmeket és gondolatokat vált ki a háborúról és az áldozatvállalásról. Néhány olvasó azonban problémákat talált a beszámoló tényszerűségével és következetességével kapcsolatban.
Előnyök:⬤ Az okinawai csata és a katonák tapasztalatainak szemléletes leírása.
⬤ Érzelmes és magával ragadó elbeszélések, amelyek visszhangot keltenek az olvasókban.
⬤ Személyes nézőpontot kínál a történelmi eseményekhez, ami elősegíti a csendes-óceáni háború megértését.
⬤ Könnyen olvasható és rendkívül magával ragadó, így a hadtörténelem szerelmesei számára is lebilincselő olvasmány.
⬤ Az olvasók több helyesírási és ténybeli hibát észleltek, ami aggodalomra ad okot a pontossággal kapcsolatban.
⬤ Néhány olvasó az események ábrázolását irreálisnak vagy következetlennek találta, és megkérdőjelezte a szerző tapasztalatait.
⬤ A könyv kritikája szerint a könyvből hiányzik az egyes katonai egységek hozzájárulásának átfogó bemutatása.
⬤ Néhány olvasó csalódott volt amiatt, hogy az elbeszélés inkább fiktívnek tűnt, mint valódi, első személyű beszámolónak.
(44 olvasói vélemény alapján)
82 Days on Okinawa: One American's Unforgettable Firsthand Account of the Pacific War's Greatest Battle
"Szomorú, első személyű beszámoló.... Az ember úgy hallja Shaw hangját, mintha mellettünk ülne." -- Wall Street Journal
A csendes-óceáni háború legvéresebb csatájának felejthetetlen katona szemszögéből, az első amerikai tiszt által, aki partra szállt Okinawán.
1945. április 1-jén, húsvét vasárnapján 1,5 millió ember gyűlt össze 1500 szövetséges hajó fedélzetén a japán Okinawa szigetének partjainál. A férfiak azért voltak ott, hogy a csendes-óceáni hadszíntér legnagyobb amfíbiás támadását indítsák el. A haditervezők 80 százalékos veszteséggel számoltak.
Az első amerikai tiszt a parton az akkori Art Shaw őrnagy (1920-2020) volt, az amerikai hadsereg 96. gyalogoshadosztály 361. tábori tüzérzászlóaljának, a Deadeyesnek becézett 361. tábori tüzérzászlóaljnak az egységparancsnoka. A következő három hónapban Shaw és emberei a Csendes-óceán legdrágább csatájának frontvonalai közelében szolgáltak, tüzérségük döntőnek bizonyult a fantom ellenséggel szemben, amely a zord, sziklás szigeten meghúzta magát.
A szövetségesek nyolcvankét napon át harcoltak a japán hadsereggel egy olyan hadjáratban, amely több mint 150 000 emberéletet követelt. Amikor a végső számítások elkészültek, a Deadeyes becslések szerint 37 763 ellenséges katonát öltek meg. A 361. tábori tüzérzászlóalj döntő szerepet játszott a győzelemben. Ez a hadjárat lett a második világháború utolsó nagy csatája, és kulcsfontosságú fordulópont, amely Hirosima és Nagaszaki bombázásához, valamint a japánok augusztusi kapitulációjához vezetett, két hónappal az ostrom vége után.
Shaw rendkívüli részletekkel teli, lebilincselő beszámolója maradandó tanúságot tesz arról a bátorságról és vitézségről, amelyet oly sokan tanúsítottak az okinawai dombokon.