Értékelés:

Ben Davis „9,5 tézis a művészetről és az osztályról” című munkája a kortárs művészet elgondolkodtató elemzését mutatja be posztmarxista szemszögből, a művészet, a politika és a társadalmi-gazdasági kérdések kapcsolódási pontjait vizsgálva. Bár a könyvet dicsérik világosságáért és éleslátó kritikájáért, egyes olvasók szerint a marxista megközelítés korlátozó vagy nehezen befogadható, különösen a mélység és a konkrétumok tekintetében.
Előnyök:Világos és jól érvelő írás, közérthető esszék, amelyek elkerülik a túlságosan tudományos zsargont, a művészeti világ éleslátó történelmi kontextusát, és a művészettel való nagyobb nyilvános foglalkozásra ösztönöz. Az olvasók nagyra értékelik a kortárs társadalmi-gazdasági küzdelmekkel kapcsolatos relevanciáját, valamint a művészet és az osztály és a politika kapcsolatának vizsgálatát.
Hátrányok:Egyes olvasók a korai esszéket kihívásnak találják, és kritizálják a marxizmussal kapcsolatos elemzés mélységét, mivel úgy érzik, hogy az túlságosan leegyszerűsíti az összetett kérdéseket. Aggályok merülnek fel a marxista keretrendszer alkalmazhatóságával kapcsolatban a jelenlegi körülményekre, és néhány megjegyzés a terület alternatív elméleteivel való szigorú foglalkozás hiányára utal.
(9 olvasói vélemény alapján)
9.5 Theses on Art and Class
A 9.
5 tézis a művészetről és az osztályról című kötetben Ben Davis a kortárs művészet legkitartóbb vitáinak széles skáláját veszi sorra: Hogyan illeszkedik a kreatív munka a gazdaságba? Összeolvad-e a művészet a divattal és a szórakoztatással? Mit várhatunk a politikai művészettől? Davis amellett érvel, hogy ha az osztály visszakerül a viták középpontjába, az létfontosságú szerepet játszhat a vizuális művészet mai kihívásainak kezelésében, beleértve a legnagyobb kihívást, hogy miként lehet fenntartani a hitet magában a művészetben egy diszfunkcionális világban.