Értékelés:

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
900 Letters: Marriage, Movies, and the Marianas
A második világháború alatt több mint hatmillió házasságot kötöttek az Egyesült Államokban, csak 1944-ben 1,7 milliót. Hatmillió szerelmi történet, mindegyik egyedi, mindegyik különleges, és mindegyik a szörnyű világkonfliktus hátterében játszódott. A háború miatt sok pár hosszú időre elszakadt egymástól, és levelek útján kommunikáltak egymással. A második világháború több mint hetvenöt évvel ezelőtt ért véget, de szerencsére e levelek közül sok fennmaradt, és élénk és megható bepillantást engednek azokba az időkbe.
1942-ben Harvey és Betty egy USO-bálon találkoztak Beverly Hillsben. A férfi a hadseregben volt kiképzésen. A lány egy lemezboltban dolgozott, több nagy filmstúdió közelében. Harvey hamarosan elhagyta Kaliforniát, hogy a keleti parton folytassa a kiképzést, és ők ketten nem is látták egymást többé, amíg 1944 július negyedikén el nem jegyezték egymást. Még novemberben összeházasodtak, és a következő tavasszal Guamra küldték, ahol a háború végéig szolgált.
1942 áprilisától 1946 januárjáig Betty és Harvey csak néhány hónapig voltak együtt, de gyakran, végül szinte naponta írtak egymásnak. Levelezésük révén megismerték egymást, közel kerültek egymáshoz, és végül azt tervezték, hogy együtt töltik az életüket. Hosszú leveleket írtak, ami manapság elveszett művészet. Természetesen megosztották egymással az egyre erősödő kapcsolatukkal kapcsolatos érzéseiket, de leírták mindennapi életüket és valós idejű megfigyeléseiket is a háborús Amerikáról az 1940-es években. Harvey írt a hadseregben töltött életéről, a mindennapjairól, a bázisokról, ahol szolgált, a tengerentúlon, Guamban töltött idejéről. Betty leírta a hollywoodi életet, az előadott és felvett zenét, a háború hatásait az otthon maradt családokra. Mindketten szerették a filmeket, és megosztották egymással benyomásaikat a legutóbbi filmváltozatokról, amelyek közül sok ma már klasszikusnak számít. Betty megőrizte leveleiket, mintegy kilencszáz darabot, és az egyikben megjegyezte: "... talán valakinek könyvet kellene írnia a történetünkről....".
Nem is sejtette.