Submarines of the World War 2
Németország pusztító hatású tengeralattjárókat vetett be az atlanti csatában, ahol több kereskedelmi hajó elsüllyesztésével próbálta elvágni Nagy-Britannia ellátási útvonalait, mint amennyit Nagy-Britannia pótolni tudott. Bár a tengeralattjárók jelentős számú hajót semmisítettek meg, a stratégia végül kudarcot vallott.
Bár a tengeralattjárókat a két világháború közötti években korszerűsítették, a fő újítás a jobb kommunikáció és a titkosítás volt; lehetővé téve a tömeges támadásra irányuló haditengerészeti taktikát. A háború végére közel 3000 szövetséges hajót (175 hadihajó, 2825 kereskedelmi hajó) süllyesztettek el tengeralattjárók. A Japán Császári Haditengerészet üzemeltette a legváltozatosabb tengeralattjáró-flottát minden haditengerészet közül, beleértve a Kaiten legénységű torpedókat, törpe tengeralattjárókat (A típusú Ko-hyoteki és Kairyu osztályok), közepes hatótávolságú tengeralattjárókat, célzottan épített ellátó tengeralattjárókat és nagy hatótávolságú flotta tengeralattjárókat.
Rendelkeztek továbbá a legnagyobb víz alatti sebességgel rendelkező tengeralattjárókkal (I-201-osztályú tengeralattjárók) és olyan tengeralattjárókkal, amelyek több repülőgépet is képesek voltak szállítani (I-400-osztályú tengeralattjárók). Fel voltak szerelve a konfliktus egyik legfejlettebb torpedójával, az oxigénmeghajtású Type 95-össel is.