A 21. páncéloshadosztály harctörténete

Olvasói vélemények

A könyv a 21. páncéloshadosztály részletes története a második világháború alatt, különös tekintettel a normandiai hadjáratra. Bár értékes betekintést nyújt, és standard referenciának számít, kritikák is érik magas ára, fordítási hibái és az összefüggő hadtörténet hiánya miatt. Komoly történészek vagy rajongók számára ajánlott, de az alkalmi olvasóknak nem biztos, hogy tetszeni fog.

Átfogó beszámolót nyújt a 21. páncéloshadosztály kulcsfontosságú hadjáratokban való részvételéről, történelmi referenciaként szolgál, értékes részleteket, fényképeket és térképeket tartalmaz, és betekintést nyújt a német katonai műveletekbe.

Drága, fordítási és szerkesztési hibákkal terhelt, nincs egységes harctörténet, és túlságosan részletes, így kevésbé alkalmas az általános olvasók számára.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Combat History of the 21st Panzer Division

Könyv tartalma:

A normandiai partraszállás tanulmányozásának egyik legfontosabb forrása évekig csak kevesek előtt volt ismert, és még azok számára is szinte elérhetetlen volt, akik tudtak a létezéséről. Eddig még soha nem fordították le. A normandiai partraszállásról szóló fontosabb angol nyelvű történetek egyike sem hivatkozik rá, pedig ez az egyetlen olyan német páncélos hadosztály története, amely az invázió pillanatában Caen térségében volt. Olyan kulcsfontosságú tényeket tár fel, amelyek máshol hiányoznak. Végre angolul is megjelent Werner Kortenhaus története a 21. páncéloshadosztályról. Kortenhaus beszámolója a hadosztály későbbi bevetéséről, a Lotaringia - Saar-vidék - Elzász térségben érdekes részleteket közöl erről a kevéssé ismert szektorról, amikor Patton 3. hadseregének déli szárnya Németország felső-rajnai területe felé törekedett. Az utolsó rész a hadosztályt követi az Odera-frontra való sietős áthelyezése után, a Berlin elleni végső orosz támadással szemben. Az eredetileg két hatalmas gépelt kötetben, Die Schlalcht um Caen, 1944, Caumont, Falaise Seine, der Einsatz der 21. Panzer Division" című, 1989-es és "Lothringen Elsa, der Ostfront, der Einsatz der 21. Panzer Division" című 1990-es könyvében Werner Kortenhaus kimerítően felkutatott minden elérhető német, francia és angol nyelvű forrást, hogy kiegészítse saját és társai, valamint az általa megkérdezett számos személy tapasztalatait.

Az eredmény a normandiai partraszállás brit szektorban zajló eseményeinek német szemszögből történő, zökkenőmentes bemutatása, amely számos ellentmondásos kérdésre új megvilágításba helyezi az olvasót. A beszámoló folytatódik, követve a hadosztályt és az azt körülvevő eseményeket a Szajnához való visszavonulás során, valamint a hadosztály későbbi elkötelezettségét Elzász-Lotaringiában és végül az Odera-fronton a Szovjetunió ellen, és végül a Halbe zseb borzalmaiban bekövetkezett vesztét. A beszámoló nem korlátozódik a 21. páncéloshadosztály történetére, hanem a szomszédos hadosztályok akcióinak részletes elemzését és bemutatását, valamint a nagyobb képet is tartalmazza, német szemszögből. A 21. páncéloshadosztály elemeit a normandiai partraszállást megelőzően külön-külön az Orne folyó mindkét oldalán, Caen környékén vetették be. Bár a 21. páncéloshadosztály volt az egyetlen német páncéloshadosztály, amely Caen térségében állomásozott, csalódottan, órákig járó motorokkal állt és várta a parancsot a bevetésre. Még ekkor is hátrányt jelentett számára a korábbi szétszórt bevetés. A 21. páncéloshadosztály elemei a Pegasus hídnál harcoltak a brit légi erők ellen, míg más elemek ellentámadást indítottak, amely majdnem elérte a Sword Beachet. A hadosztály Kampfgruppe von Luck hadosztálya jelentős szerepet játszott az Orne folyótól keletre fekvő német védelemben.

Caentől északra, az Orne folyótól nyugatra, a 12. SS-Hitler Jugend páncéloshadosztállyal együtt a 21. páncéloshadosztály blokkolta a Caen elleni könyörtelen brit frontális támadásokat, amelyek a "Charnwood hadműveletben" csúcsosodtak ki. A hadosztály később jelentős szerepet játszott a Caentől keletre indított brit támadás, a "Goodwood hadművelet" megállításában, röviddel a végső célok előtt. A hadosztályt ezután nyugat felé helyezték át, ahol a hadosztály maradványai védekeztek Montgomery "Kékköpenyes hadművelete" ellen, amely a végső brit áttörést eredményezte a nyugati szárnyon, amikor az amerikaiak áttörtek Avranche-ig és azon túl. Amikor a német ellentámadás Mortainnál kudarcot vallott, és a szövetséges erők a német V. páncéloshadsereg és a Hetedik hadsereg bekerítése felé mozdultak, a 21. páncéloshadosztályt ismét áthelyezték, és az I. SS-Páncélos Hadtesthez csatolták. A két harci csoportját a II. kanadai hadtest előrenyomulása választotta el egymástól, a Kampfgruppe Rauch és a 21. páncélos felderítő osztály elemei a Falaise zsebében, a Kampfgruppe von Luck pedig a zsebén kívülre került. A Szajnához való visszavonulást követően az újjáalakult, de jelentősen megfogyatkozott 21. páncéloshadosztály Lotaringiában harcolt Patton 3. hadserege ellen.

Azon kevés páncélos hadosztályok egyikeként, amelyeket Hitler nem vont be a közelgő ardenneki offenzívához szükséges haderőcsoportosításba, a hadosztály "tűzoltóbrigáddá" vált, egyik forró pontról a másikra váltott, és folyamatosan ellentámadást indított, miközben a német frontot Lotaringiából a Saar-vidékre, majd Elzászba szorították vissza. Kortenhaus szokatlan és részletes betekintést nyújt a "szegény ember háborújába" Patton Saar-vidéken keresztül a Rajna felső folyásáig tartó déli előrenyomulása ellen, amikor néhány keményen megerőltetett maradék alakulat megpróbálta "tartani a vonalat", miközben a megmaradt német erők nagy részét összevonták és újjáalakították Hitler utolsó nagy ardenneki offenzívájára. Mivel az ardenneki hadművelet kudarcot vallott, a 21. páncéloshadosztály részt vett az "Északi szél hadműveletben", és tovább harcolt Elzászban, amíg a Visztula feletti orosz támadás meg nem törte a törékeny német keleti frontot. Az orosz erők néhány héten belül elérték az Oderát, és betörtek Kelet-Poroszországba és Sziléziába. Hitler 1945. január 31-én elrendelte, hogy a 21. páncéloshadosztályt vonják ki Elzászból, és a legnagyobb sietséggel küldjék a keleti frontra, Kustrin térségébe. A hadosztály, amely már csak árnyéka volt annak, ami volt, amikor a lotaringiai harcokba belépett, kapcsolatot létesített a "Kustrin erőd" helyőrségével, mielőtt ismét sietve délre, Észak-Sziléziába, a Lausitzer Neie folyónál fekvő Sagan-Bunzlau térségébe vezényelték.

A kezdeti mozgalmas harcok után a hadosztály visszahúzódott a Lausitzer Neie folyó nyugati partjára, ahol beásták magukat. Mivel az orosz offenzíva más szektorokra összpontosított, a Lausitzer Neie folyó mentén húzódó védelmi vonalat a 4. páncélos hadsereg 1945 február közepéig sikeresen tartotta. / Míg az oroszok az utolsó offenzívájukra, a "berlini csatára" összpontosították erőiket, az Odera-front viszonylag csendes maradt, kivéve a 4. Panzer Armee és a 17. Armee határán, ahol a "Laubanért folytatott csata" a német hadsereg utolsó nagy offenzívájaként alakult ki. A 21. páncéloshadosztály egy harccsoportja és parancsnoki állománya részt vett a.