A '67-es fiúk: A Charlie század háborúja Vietnamban

Olvasói vélemények

A kritikák a '67-es fiúk című filmet a Charlie század vietnami háborúban szerzett tapasztalatainak mély és megható ábrázolásaként emelik ki. Az olvasók értékelik a személyes történeteket, az érzelmi súlyt és a történelmi pontosságot, kiemelve a katonák áldozatvállalását és küzdelmeit. Az elbeszélés mélysége lehetővé teszi az olvasók számára, hogy személyes szinten kapcsolódjanak a férfiakhoz, bemutatva életüket a háború előtt, alatt és után. A könyv azonban nehéz, szívszorító tartalmáról is nevezetes, amely néhány olvasó számára kihívást jelenthet.

⬤ Jól kutatott és ügyesen kidolgozott elbeszélés.
⬤ Érzelmes és személyes történetmesélés, amely az olvasót a katonákhoz köti.
⬤ Betekintést nyújt a háború pszichológiai hatásaiba, beleértve a PTSD-t is.
⬤ Kiemeli a katonák között kialakult intenzív bajtársiasságot és kötelékeket.
⬤ Egyedülálló nézőpontot nyújt a vietnami háborúról egyetlen század szemszögéből.

⬤ A könyv súlyos témái egyes olvasók számára túlságosan intenzívek lehetnek.
⬤ Egyesek számára kihívást jelenthet a részletekbe menő elbeszélés és a lassú tempó.
⬤ Hiányzik a mélyebb politikai elemzés, amit egyesek egy háborús elbeszéléstől várnának.

(448 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Boys of '67: Charlie Company's War in Vietnam

Könyv tartalma:

Amikor 1966 májusában a Charlie század (4. zászlóalj/47. gyalogezred/9. gyalogezred) 160 emberét besorozta az amerikai hadsereg, ők is részei voltak annak a sorozási hullámnak, amely a háború tetőpontjára, 1968-ra 80 000 főre duzzasztotta az amerikai hadsereg létszámát a hadszíntéren. 1966 tavaszán a háború még mindig népszerű volt, és a Charlie század behívottjai a szolgálatukat rítusnak tekintették. De 1967 decemberére, amikor a század hazafordult, már csak 30 férfi nem volt veszteséges - és ők voltak az első háborús veteránok, akiket leköptek és zaklattak a háborús tüntetők, amikor hazaérkeztek az USA-ba.

A The Boys of '67 című új könyvében Andy Wiest, a Vietnam's Forgotten Army és a The Vietnam War 1956-1975 című könyvek díjnyertes szerzője a vietnami korszak egyetlen olyan hadosztályának századának tapasztalatait vizsgálja, amely a második világháború híres 101. légideszant hadosztályához hasonlóan együtt képezte ki és vetette be magát.

Wiest több mint 50 tisztet és sorkatonát hallgatott meg, akik a Charlie századnál szolgáltak, köztük a túlélő szakaszvezetőket és a század mindkét parancsnokát. (Az egyik szakaszvezető, Jack Benedick hadnagy mindkét lábát elvesztette, de később síbajnok lett. ) Ezenkívül a Charlie század veteránjainak 15 családtagjával készített interjút, köztük feleségekkel, gyermekekkel, szülőkkel és testvérekkel. Wiest hozzáférhetett személyes iratokhoz, levélgyűjteményekhez, egy naplóhoz, rengeteg újságkivágáshoz, kiképzési jegyzetfüzetekhez, tábori kézikönyvekhez, részvétnyilvánító levelekhez és fényképekhez is a konfliktus előtt, alatt és után.

Ahogy Wiest bemutatja, a harcok, amelyeket a Charlie század 1967-ben látott, majdnem olyan véresek voltak, mint sok jobban ismert ütközet, beleértve a hírhedt "Ia Drang"-ot és a "Hamburger Hill"-t. Ennek eredményeként a Charlie század túlélő tagjai közül sokan azzal tértek haza, amit a hadsereg ma poszttraumás stressz-zavarnak nevez - egy olyan diagnózis, amelyet csak az 1970-es évek végén ismertek el, és amelyet csak az 1980-as években kezdtek széles körben kezelni. Csak a közelmúltban, több mint 40 év elteltével sikerült a Charlie század sok tagjának valódi és tartós enyhülést elérni a szenvedésükben.