Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a 731-es egység sötét történetét tárja fel, részletesen bemutatva a japán hadsereg által a második világháború alatt végzett embertelen kísérleteket. Miközben rávilágít az ilyen atrocitások felismerésének fontosságára és a technológia erejére a jövőbeli esetek megelőzésében, sok olvasó úgy találta, hogy az írásból hiányzik a mélység, a minőség és a pontosság.
Előnyök:⬤ Felhívja a figyelmet a jelentős történelmi eseményekre, amelyek nagyrészt ismeretlenek maradtak.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a kormányzati intézkedésekkel és a technológia társadalomban betöltött szerepével kapcsolatban.
⬤ Elgondolkodtatja az olvasókat az emberi kegyetlenségről és annak következményeiről.
Hátrányok:⬤ Az írás és a szerkesztés minősége gyenge, ami frusztráló olvasási élményhez vezet.
⬤ A könyvből hiányzik a mélység, és nem nyújt konkrét részleteket a kísérletekről.
⬤ A legfontosabb tények pontosságával kapcsolatban vannak problémák, ami elégedetlenül hagyja az olvasót.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Marutas of Unit 731: Human Experimentation of the Forgotten Asian Auschwitz
Könyv tartalma:
A Japán Császári Hadsereg "Vízellátási és Prophylaxis Igazgatóság" és "HippoEpizootikus Igazgatóság" néven eufemisztikusan címkézett 731-es és 100-as egység, valamint ezek leányvállalatai Dr. Ishii Shiro vezetésével emberkísérleteket végeztek ártatlanokon. A Kempeitai, más néven a katonai rendőrség minden hazafit elfogott a 731-es egység börtönébe. A foglyok között voltak kínai hazafiak, civilek, oroszok és szövetséges hadifoglyok. Bár az áldozatok pontos száma nem világos, mivel a japánok a háború végén megsemmisítették a bizonyítékok nagy részét, de a számuk 3000-250 000 ártatlan férfi, nő és gyermek között mozgott. A kegyetlen kísérleteket és orvosi eljárásokat a legokosabb orvostanhallgatók és személyzet végezte, akiket a császári Japán kínálni tudott.
Hogy a tudósok kevésbé emberként kezeljék a foglyokat, "marutáknak", azaz fatörzseknek nevezték őket. A kísérletek között szerepelt a bubópestis, a tífusz, a paratífusz A és B, a tífusz, a lépfene, a himlő, a tularémia, a fertőző sárgaság, a gázgangréna, a tetanusz, a kolera, a vérhas, a vöröshas, a skarlát, az unduláns láz elleni reakciójuk, kullancsencephalitis, "songo" vagy járványos vérzéses láz, szamárköhögés, diftéria, tüdőgyulladás, erysipelas, járványos agyhártyagyulladás, nemi betegségek, tuberkulózis, szalmonella, fagyás, és sok más vírus és baktérium. E halálos betegségek és baktériumok valós idejű hatásainak megfigyelése érdekében a foglyokat gyakran altatás nélküli élveboncolásnak vetették alá.
Aztán ott volt az ANTA tesztpálya, ahol az emberi kísérleti alanyokat terepi körülmények között bakteriális fegyvereknek tették ki. Például a gázgangrénával kifejlesztett fegyverek teszteléséhez tíz kínai foglyot 10-20 méter távolságból karókhoz kötöztek, és egy bombát elektromos árammal működésbe hoztak. Mind a tíz fogoly megsérült a gázgangrénával szennyezett repeszektől. Egy héten belül mindannyian súlyos kínok között haltak meg.
A kórokozók vizsgálatát humán kísérletekkel is végezték. Ezután vakcinákat fejlesztettek ki a Japán Császári Hadsereg védelmére arra az esetre, ha totális háborúba kerülnének, ahol a 731-es egység által előállított bakteriológiai fegyvereket alkalmaznák. Abban az esetben, ha egy emberi kísérleti alany kimerült a kísérletekben, akkor így vagy úgy, de meg kellett ölni. Egyes kísérleti alanyok kálium-cianidot kaptak, míg mások heroinos kását ettek.
Ezek a rutinszerű emberkísérleteket végző "orvosok" megmenekülhettek az üldöztetéstől, ellentétben európai náci társaikkal. Legtöbbjüket a háború után busásan megjutalmazták, és nagy karriert futottak be. Nemcsak hogy semmilyen következménnyel nem kellett szembenézniük, de legtöbbjük a háború után is sikeresen élt.
