Értékelés:
A könyv átfogó belső betekintést nyújt a Kongresszusba és annak történelmi fejlődésébe, elsősorban John Lawrence, a Kongresszus hosszú ideje dolgozó munkatársának tapasztalatain és meglátásain keresztül. Bár mélyreható elemzést és jól dokumentált történelmet nyújt, sűrű, és nem biztos, hogy az alkalmi olvasóknak tetszeni fog. Egyes kritikusok szerkesztési és nyelvtani problémák miatt bírálták, míg mások megjegyezték, hogy a politikatörténet iránt érdeklődők számára tanulságos.
Előnyök:⬤ Átfogó belső történet
⬤ jól magyarázott témák
⬤ felbecsülhetetlen forrás a történelmi összefüggések megértéséhez
⬤ nagyszerű politológusoknak és fiatal politikusoknak
⬤ hiteles nézőpont egy bennfentestől
⬤ kiváló kutatás a politikai tájkép dokumentálásához.
⬤ Sűrű és potenciálisan megterhelő az alkalmi olvasók számára
⬤ számos szerkesztési és nyelvtani hiba
⬤ az elbeszélésből hiányzik a kohézió, és összefüggéstelennek tűnhet
⬤ nem biztos, hogy leköti azokat, akiket nem érdekel a kongresszus
⬤ nem nyújt világos betekintést a jelenlegi pártosodásba.
(13 olvasói vélemény alapján)
The Class of '74: Congress After Watergate and the Roots of Partisanship
1974 novemberében, a történelmi Watergate-botrányt követően az amerikaiak elszántan járultak az urnákhoz, hogy megtisztítsák az amerikai politikát. Ahelyett, hogy Richard Nixon 1972-es elsöprő győzelmével előre jelzett republikánus többség alakult volna ki, a republikánus törvényhozók tucatjait söpörték ki a képviselőházból, helyükre 76 reformer demokrata újonc került. A The Class of '74 című könyvében John A. Lawrence azt vizsgálja, hogy ezek az újonnan megválasztott képviselők hogyan változtattak a washingtoni status quón, és hogyan segítettek példátlan reformokat véghezvinni. Lawrence hosszú ideje a Kongresszusban végzett munkája egyedülálló hozzáférést biztosított számára a korábbi képviselőkhöz, munkatársakhoz, képviselőházi tisztviselőkhöz, újságírókhoz és másokhoz, lehetővé téve számára, hogy megkérdőjelezze az osztály idealista, önimádó és na ve "Watergate-babák" hírnevét. Megfigyeléseik őszinte, humoros és éleslátó véleményekkel segítenek átformálni az osztályról és a változó kongresszusról alkotott képünket.
Ezek a reformerek biztosították a szavazatokat a hatalom terjesztéséhez, az elnyomott kérdések felemeléséhez és a fiatalabb törvényhozók részvételének kiterjesztéséhez a kongresszusi tanácskozásokban. De még ha ezek az újítások meg is erősítették a progresszív demokratákat, az általuk teremtett nagyobb nyitottság az 1970-es évek közepén az amerikai politikában bekövetkezett változásokkal együtt egyre elkeseredettebb csatározásokat tett lehetővé a liberálisok és a konzervatívok között. Ezek a viták előrevetítették a korabeli törvényhozás elakadását és a megosztott kongresszust.
Ma sok megfigyelő a gerrymanderingre, a különleges érdekekből származó pénzre és egy sor más fejleményre hivatkozik, hogy megmagyarázza az amerikai politika jelenlegi működési zavarát. A The Class of '74 című könyvében Lawrence azt állítja, hogy ezek a magyarázatok nem ismerik fel a pártosodás mély gyökereit. Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük azt az erősen polarizált politikai környezetet, amely most a képviselőházat és az amerikai politikát áthatja, meg kell vizsgálnunk azt az összetett politikát, beleértve a Watergate után kialakult nyitottabb és vitatottabb képviselőházat.
