Olvasói vélemények
Összegzés:A „Last Stand of the Tin Can Sailors” című könyv az amerikai haditengerészet tengerészeinek hősies tetteit meséli el a második világháborúban a Samar előtti csatában. A szerző, James Hornfischer lebilincselő és részletes elbeszélést nyújt, amely a bátorság, az önfeláldozás és a tengeri harcok kaotikus természetének témáit hangsúlyozza. Sok olvasót meghatott az érzelmi mélység és a történelmi pontosság, bár néhányan elégedetlenségüket fejezik ki a megoldatlan részletekkel és szerkesztési kérdésekkel kapcsolatban.
Előnyök:Részletes és jól megalapozott beszámoló egy hősies tengeri csatáról, érzelmileg magával ragadó írás, erős karakterfejlődés, nagyszerű a második világháború egy kevésbé ismert fejezetének megértéséhez, kiváló történetmesélés, amely leköti az olvasót, és inspiráló tisztelgés az amerikai bátorság előtt.
Hátrányok:Néhány olvasó szerkesztési problémákat és az egyes események tisztázatlanságát jegyezte meg, beleértve bizonyos csatákkal vagy akciókkal kapcsolatos megválaszolatlan kérdéseket. Néhányan úgy találták, hogy az elbeszélés egyes részei túlságosan részletesek, ami rontotta a történet egészét.
(1313 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
The Last Stand of the Tin Can Sailors: The Extraordinary World War II Story of the U.S. Navy's Finest Hour
Könyv tartalma:
A tengerészettörténeti klasszikus és a New York Times bestsellere alapján készült A konzervdobozos tengerészek utolsó harca a Szamárnál zajló csata eseményeit foglalja össze, és a lebilincselő történetet eleveníti fel, melyben a hősiesség, a kötelességtudat és az áldozathozatal eddig soha nem látott módon jelenik meg.
1944 októberében a szövetséges erők megkezdték a partraszállást a Fülöp-szigeteki Leyte szigetén. A japán haditengerészet gyorsan felmérte a szövetséges invázió fenyegetését, és ellentámadásra törekedett. De mivel a szigetet William F. Halsey admirális harmadik flottájának teljes ereje védte, a közvetlen támadás szinte lehetetlen volt. A japán admiralitás nem tántorodott el, bevetette erőit, és a Harmadik Flottával szemben úgy vonult vissza, hogy a flottát forró üldözésbe vonta. Halsey admirálist azonban becsapták, és a japán terv miatt flottája nem volt képes megvédeni az amerikai partraszállást.
Mivel a Leyte felé vezető északi útvonal nyitva és őrizetlenül állt, a japán középső haderőnek - a Yamato csatahajó, a valaha épített legnagyobb és legerősebb csatahajó vezette flottának - látszólag szabad útja volt a Leyte partraszálló partjai felé. Csak egy dolog állt a japán erők és a sebezhető cél között.
A Taffy 3, a Hetedik Flotta egy kis feladatkörű egysége rombolókból, rombolók kísérőhajóiból és kísérő repülőgép-hordozókból állt; tizenhárom hajó kevés tűzerővel és még kevesebb páncélzattal. 1944. október 25-én reggel a Taffy 3 hirtelen az egyetlen akadállyá vált a szövetséges partraszállások és a japán középső haderő között. Reménytelenül túlerőben és tüzérségben, a Taffy 3 belevetette magát a csatába. Az ezt követő, Szamar melletti csata néven ismert akció a haditengerészet történetének egyik legnagyobb utolsó összecsapása lett.
