A balesetek asztrológiája

Olvasói vélemények

A könyv egyedülálló asztrológiai nézőpontot nyújt a balesetekkel kapcsolatban, statisztikai elemzést is tartalmaz, ugyanakkor elismeri az ilyen adatok korlátait. Bár érdekes meglátásokat tartalmaz, néhány olvasó elégtelennek vagy elavultnak találta az információkat, ami korlátozza gyakorlati hasznosságát.

⬤ Egyedülálló megközelítés a balesetek asztrológiai szemszögből történő vizsgálatával.
⬤ Érdekes meglátásokat és statisztikai elemzést kínál.
⬤ Alapos bevezetést és definíciókat ad a balesetek témájával kapcsolatban.

⬤ Korlátozott általános információ és előzetes ismereteket feltételez az olvasóról.
⬤ Néhány olvasó nem találta szakszerűnek és elavultnak, mivel úgy véli, hogy nincs gyakorlati haszna.
⬤ Az írás talán túl rövid, mindössze 126 oldal, ami a nem kellő mélység érzékeléséhez vezet.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Astrology of Accidents

Könyv tartalma:

Az emberek gyakran kérdezik, hogy van-e "bizonyíték" az asztrológiára. Az asztrológusok nem annyira az asztrológia bizonyítása miatt aggódnak, mint inkább azért, hogy az asztrológia segítségével árnyalatokat és részleteket tárjanak fel.

Charles Carter (1887-1968) 1929-ben, négy korábbi könyv megírása után azt tűzte ki célul, hogy feltárja, milyen asztrológiai okok miatt történnek balesetek, és mely emberek a leghajlamosabbak rájuk. Részben azt akarta tesztelni, hogy igazak-e az asztrológiai alapvetések. Carter tudta, hogy az asztrológia működik, de vajon úgy működik-e, ahogyan azt sokáig állították, vagy ha nem, akkor az elemzéssel fel lehet-e fedezni a valódi szabályokat? Ez a könyv két nagy részre tagolódik.

Az elsőben Carter a Nap, a Hold és a bolygók nyers jegy- és házhelyzeteit, valamint a bolygópárok szögeloszlását állítja össze, hogy megállapítsa, mely bolygók, mely jegyekben, mely házakban és mely konkrét szögekből adódnak összességében a legtöbb baleset. Az eredmények meglepőek.

A második részben Carter elemzi a konkrét baleseteket a közös vonások szempontjából. Tizenhat különböző baleseti osztályt elemez, köztük a vízbefulladást, a lövéseket, az égési sérüléseket, az eséseket és a vasúti baleseteket. Bár az egyedi esetek száma korlátozott volt, Carter képes volt meghatározni a kritikus fokú területeket.

Újdonság ebben a kiadásban a Carter munkájából származó helyi hatások jegyzéke, valamint egy hasznos tárgymutató. Ez a könyv először 1932-ben jelent meg.