Értékelés:
Charles Wohlforth „A bálna és a szuperszámítógép” című könyve lenyűgöző elbeszélést nyújt, amely összekapcsolja az éghajlatváltozás kulturális és tudományos perspektíváit az északi-sarkvidéki Alaszkában. A szerző sikeresen közvetíti az összetett tudományos fogalmakat a lebilincselő történetmesélésen keresztül, így minden korosztály számára elérhetővé teszi a könyvet. Hangsúlyozza a Föld belső értékét és szépségének megőrzésének fontosságát, miközben kiemeli az őslakosok tudása és a tudományos kutatás közötti konfliktust és együttműködést.
Előnyök:⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely a tudományt és a történetmesélést ötvözi.
⬤ Az éghajlatváltozás és a környezetvédelem fontos témáival foglalkozik.
⬤ Megközelíthető nyelvezet, amely a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt megszólítja.
⬤ Kiegyensúlyozott szemlélet, amely bemutatja mind az őslakosok, mind a tudomány nézőpontját.
⬤ Gondolkodásra késztet és a globális felmelegedéssel kapcsolatos tudatosságra ösztönöz.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy egyes fejezetek túlzottan leegyszerűsítik az Északi-sarkvidék kihívásait.
⬤ Néhány kritika az inupiatok önellátó életmódjának ábrázolásával kapcsolatban, ami arra utal, hogy a valóságot nem teljesen tükrözi.
⬤ A szerző erőfeszítései ellenére az éghajlati tudomány összetettsége egyes olvasók számára még mindig megterhelő lehet.
(10 olvasói vélemény alapján)
The Whale and the Supercomputer: On the Northern Front of Climate Change
A Bálna és a szuperszámítógép című könyvben tudósok és bennszülöttek küzdenek a változó éghajlattal azon a vidéken, ahol az elsőként érte őket.
-- és a legkeményebben
Egy hagyományos eszkimó bálnavadász csapat az alaszkai Barrow közelében a partra rohan - társaik csapdába esnek egy tengerre sodródó jégtáblán, amikor az évnek ebben az időszakában szilárdnak kellene lennie a jégnek. Máshol egy tudóscsoport szeli át a tundrát, sátrakban alszanak, fagyasztott csokoládén élnek, és tíz kilométerenként mérik a havat, hogy megértsék az albedo hatását, vagyis a hó visszaverő képességét, amely hűti az alatta lévő földet.
A klímaváltozás nem absztrakció a messzi északon. Ez a valóság, amely máris drámaian megváltoztatta a mindennapi életet, különösen az őslakosokét, akik még mindig nagyrészt a szárazföldből és a tengerből élnek. Mivel a természet itt olyan világosan megmutatja a lábnyomát, a régió az éghajlatváltozás összetettségének megértésére törekvő tudósok számára is csábító. Charles Wohlforth ebben a lebilincselő beszámolóban követi a két csoportot, ahogyan a radikálisan változó tájban navigálnak. A tudósok megpróbálják megfejteni annak legapróbb elemeit, és ezekből elvont törvényszerűségeket és modelleket származtatni. A bennszülöttek a földhöz közel élve szerzett hosszú tapasztalataikból fakadó, megdöbbentően pontos hagyományos tudásukra támaszkodnak. Még ha ugyanazokat a dolgokat látják is - az őslakosok idősebbje az időjárást figyeli, amely túl gyorsan érkezik ahhoz, hogy megjósolható legyen; a klimatológus a ciklonális rendszerek gyakoribbá válását észleli -, a két kultúra küzd azért, hogy összehangolja a környezet felfogásának rendkívül eltérő módját.
Wohlforth - aki egész életében alaszkai volt - kecsességgel, tisztánlátással és kalandvágyóan világítja meg, hogyan látja a változó világot, és eközben segít eligazodni a mindannyiunkat elérő éghajlatváltozásban.