A bánat vad széle: A megújulás rituáléi és a gyász szent munkája

Olvasói vélemények

A könyvet széles körben a gyász erőteljes és átalakító erejű feltárásának tartják, amely mély betekintést nyújt a gyász folyamatába és spirituális perspektívát nyújt. Az olvasók nagyra értékelik a gyász megértésében és eligazodásában nyújtott segítségét, valamint a közösség és a rituálék hangsúlyozását. Míg sokan inspirálónak és megerősítőnek találják, néhányan kritizálják, hogy homályos, tudománytalan és nem elég szigorú, ami elidegenítheti az analitikusabb megközelítést kereső olvasókat.

⬤ Erőteljes betekintés a gyászba
⬤ érzelmek kifejezésére ösztönöz
⬤ hangsúlyozza a közösséget és a rituálét
⬤ jól megírt és könnyen olvasható
⬤ verseket is tartalmaz
⬤ sok olvasó számára átformáló
⬤ a veszteségek különböző típusaira alkalmazható
⬤ mások által is erősen ajánlott.

⬤ Egyesek szerint homályos és tele van tudománytalan magyarázatokkal
⬤ kritizálják a szigor hiánya és a new age gondolkodásra való támaszkodás miatt
⬤ elidegenítheti azokat, akik a megalapozottabb, kritikusabb szemléletet kedvelik
⬤ a kanyargósnak és fókuszálatlannak vélt részeket.

(184 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Wild Edge of Sorrow: Rituals of Renewal and the Sacred Work of Grief

Könyv tartalma:

Az érett ember munkája az, hogy egyik kezében a bánatot, a másikban a hálát hordozza, és nagyot nyújtózkodik általuk.

Francis Weller neves pszichoterapeuta alapvető útmutatót nyújt a gyász és a veszteség mély vizein való eligazodáshoz ebben a lírai, mégis gyakorlatias kézikönyvben, amely a gyász művészetének elsajátításához nyújt segítséget. Leírva, hogy az amnézia és az altatás nyugati mintái hogyan befolyásolják a személyes és kollektív bánattal való megbirkózási képességünket, Weller feltárja, hogy milyen új életerővel találkozhatunk, ha a veszteség fájdalmát félelem helyett üdvözöljük. Megható személyes történeteken, verseken és éleslátó elmélkedéseken keresztül vezet el bennünket a bánat központi energiájába, valamint az ezzel együtt járó mély gyógyuláshoz és az egymással és bolygónkkal való felfokozott közösséghez.

A The Wild Edge of Sorrow elmagyarázza, hogy a gyász mindig is közösségi volt, és bemutatja, hogy szükségünk van mások gyógyító érintésére, az együttérzés légkörére és a rituálék vigaszára ahhoz, hogy gyászunkat teljesen feldolgozzuk. Weller leírja, hogy fájdalmunkat gyakran elrejtjük a világ elől, a szégyen titkos köntösébe burkolva. Ez azt eredményezi, hogy a bánat kimondatlanul ott marad a testünkben, ami nyomaszt minket, és a depresszió és a halál területére húz minket. Eljutottunk oda, hogy félünk a gyásztól, és túlságosan egyedül érezzük magunkat ahhoz, hogy szembenézzünk a bánat erőteljes energiáival.

Azok, akik gyászoló emberekkel dolgoznak, akik átélték egy szerettük elvesztését, akik bolygónk folyamatos pusztulását gyászolják, vagy akik egy élet felhalmozott traumáit szenvedik el, értékelni fogják a sikeres gyászmunka akadályainak megvitatását, mint például a privatizált fájdalom, a közösségi rituálék hiánya, a félelem átható érzése és az érzelmek kulturálisan korlátozó skálája. Weller kiemeli a gyász és a hála, a bánat és az intimitás közötti bensőséges kapcsolatot. Amellett, hogy megmutatja, hogy a legnagyobb ajándékok gyakran azokban a dolgokban rejlenek, amelyeket elkerülünk, erőteljes eszközöket és rituálékat, valamint egy forrásjegyzéket kínál, amelyek segítségével a gyászt olyan erővé alakíthatjuk át, amely lehetővé teszi számunkra, hogy teljesebben éljünk és szeressünk.