A bányászok jóléti alapja 1921-1952 - korának legnagyobb szociális reformja

Eredeti címe:

Miners' Welfare Fund 1921-1952 - The Greatest Piece of Social Reform of its Time

Könyv tartalma:

A Sankey-bizottság a szénbányászok megdöbbentő élet- és munkakörülményeinek feltárása nyomán született, a Bányászok Jóléti Alapját az 1920-as bányaipari törvény hozta létre a bányászok szociális körülményeinek javítása érdekében.

Az alapot a Bányászok Jóléti Bizottsága kezelte, és bevételei teljes mértékben a nemzeti széntermelés tonnájára kivetett illetéktől, 1926-tól pedig az ásványi nyersanyagokra kivetett illetéktől függtek. Az ipari zavargások, a világgazdaság, a parlamenti törvényhozás, a parlamenti vizsgálatok és a világkonfliktus ellenére a bizottság, majd 1939-től a Bizottság a huszonöt kerületi bizottsággal együttműködve kitartóan végezte a törvényben előírt feladatát, a rekreáció, a bánya és a szociális jólét, a bányászati oktatás és a bányabiztonsági kutatás területén.

Egy ilyen földrajzilag szétszórt szervezet és egy példátlan alap esetében voltak hibák és „félreértések”, de ezek ellenére nagyszerű eredmények születtek, többek között az építészek ágazata nemzetközi elismerést nyert a bányakádak terveiért, és a sérült bányászok rehabilitációs szolgálata nemzeti elismerést kapott az ellátás minőségéért. A szénipar államosításáról szóló törvény és a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatról szóló törvény 1946-os elfogadásával a Bányászok Jóléti Bizottság létjogosultsága egyre kevésbé volt egyértelmű, és 1951 júniusában döntés született a bizottság megszüntetéséről. Az 1952.

évi bányászjóléti törvény megszüntette az alapot. Az alap harmincegy éve alatt közel 30 000 000 fontot osztottak ki.