Értékelés:
A kritikák a „Bárány anyja” című könyvet a Szenvedő Szűz ikonjának lebilincselő és jól kutatott feltárásaként méltatják, kiemelve annak történelmi jelentőségét és teológiai mélységét. Az olvasók nagyra értékelik a szerző megközelítését, amellyel a protestáns Mária-értelmezést helyreállítja, így a könyv vonzóvá válik a széles keresztény közönség számára. A szöveget a művészeti elismerés, a történelmi kontextus és az intellektuális szigor keveréke jellemzi, amely áhítatra és elmélkedésre ösztönöz.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és közérthető elbeszélés, amely a művészettörténetet teológiai elmélkedésekkel ötvözi.
⬤ Az ikon történetének és a kortárs keresztény kérdésekkel kapcsolatos jelentőségének gazdag feltárása.
⬤ A Máriával és Krisztussal való mélyebb kapcsolatra ösztönöz, amely felekezeti határokon átívelően vonzó.
⬤ A terjedelmes zárójegyzetek alapos tudományos ismereteket és forrásokat nyújtanak a további tanulmányozáshoz.
⬤ Új nézőpontot kínál Máriáról, megkérdőjelezve azt a felfogást, hogy a kereszténység passzív alakja.
⬤ Néhány olvasó számára a tudományos jelleg és a terjedelmes lábjegyzetek túlterhelőek lehetnek.
⬤ Az összetett témák, különösen a szoteriológia, alapos megfontolást igényelhetnek, ami egyesek számára kihívást jelenthet.
⬤ Esetleg korlátozottan vonzó lehet azok számára, akiket nem érdekel a Mária-áhítat vagy a művészettörténet.
(5 olvasói vélemény alapján)
Mother of the Lamb: The Story of a Global Icon
A Bárány anyja egy bizánci kép figyelemre méltó történetét meséli el, amely a keresztes háborúk vesztes oldaláról került elő. A keleten Szenvedő Szűznek, nyugaton pedig Örökkévaló Segítő Szűzanyának nevezett ikon túlnőtt bizánci eredetén, és korunk egyik legelterjedtebb képévé vált. Szinte minden kontinensen több jelentős kegyhelye van, és eredete óta a művészettörténet minden korszakában megjelenik, sőt 2012-ben még az olimpiai játékokon is szerepelt.
Matthew Milliner először a harmadik keresztes háborút közvetlenül követő időszakban mutatja be az ikon keletkezésének és megjelenésének történetét, amikor az ikon a vereség meglepő jelképévé vált, és saját hírneve fordított arányban nőtt a kereszténység politikai zsugorodásával. Eredetileg a keresztes hadjáratok keresztény erőszakosságára adott keresztény válaszként született, és azt a pillanatot jelezte, amikor Mária szenvedő szeretetszolgálatának igazi kezdete következett be. Az ikon eredetének és elterjedtségének nyomon követése után Milliner feltárja a festmény teológiai mélységeit, és folytatja az ikon fejlődésének és jelentőségének történetét a kezdetektől napjainkig.
Mivel az ikon története mind időben, mind tematikailag messze túlmutat a bizánci művészettörténeten, egyszerre érinti a vallást, a politikát, a kortárs művészetet és a feminista kérdéseket. Az ikon azonban mindig a szenvedésben rejlő méltóságot példázza, egy olyan tanulságot, amelyet - e képen keresztül - Bizánc a nagyvilágra hagyott. A gyászoló Mária bizánci fejlődésének tizenegy évszázadát összefoglalva a Szenvedő Szűz az alázat dicséretes ikonjaként jelenik meg, amely örök jelszó, amely jelzi a képzelt politikai dicsőség veszélyeit. A politikai alázatot, a nők erőteljes hatalmát és a keresztény és keresztényen kívüli egyetértés értékét megtestesítő Szenvedő Szűzanya példaértékű Mária-kép a kezdődő XXI. század számára.
