Értékelés:
Graig French könyve elemző tanulmányt nyújt az 51. (Highland) hadosztályról a Nagy Háború idején, megvizsgálva a kiképzést, a toborzást, a hadtest szellemiségét és a harci teljesítményt. Noha a könyv néhány új meglátással szolgál, és megkérdőjelezi a bevett narratívákat, hatékonysága nem következetes, egyes részekből hiányzik a koherencia és a szerző világos személyes nézőpontja.
Előnyök:⬤ Új betekintést nyújt az 51. (felföldi) hadosztály kiképzésébe, összetételébe és jellemébe.
⬤ Megkérdőjelez néhány, a hadosztállyal kapcsolatban régóta fennálló nézetet.
⬤ Alapos, statisztikákkal alátámasztott elemzést tartalmaz, ami növeli a hitelességet.
⬤ Könnyen olvasható stílus.
⬤ A puszta elbeszélés helyett inkább az elemző témákra összpontosít.
⬤ Hiányzik a koherencia és az egyértelmű személyes nézetek egyes szakaszokban.
⬤ Gyakran támaszkodik mások véleményére, ahelyett, hogy eredeti értékeléseket mutatna be.
⬤ Egyes fejezetek egyenetlenek, és inkább tűnik strukturált tézisnek, mint gördülékeny elbeszélésnek.
⬤ Bizonyos témák, mint például az „Espirit de Corps”, nem érződnek eléggé kidolgozottnak.
(1 olvasói vélemény alapján)
Friends are Good on the Day of Battle - The 51st (Highland) Division During the First World War
E könyv célja az 51. (Highland) hadosztály értékelése az első világháború során. A tanulmány alapjául a változások és a folyamatosság - itthon és a tengerentúlon -, valamint a hadosztály mint harcoló egység teljesítményének elemzése szolgál. A tanulmányozásra kijelölt fő témák a kiképzés, az esprit de corps, a toborzás és az erősítés, valamint a harci teljesítmény voltak. A kulcstémák vizsgálatán keresztül más fontos jellemzőket is elemeztek, mint például a parancsnokság és az irányítás, a szervezet, valamint a centralizáció szintje mind az alakulaton belül, mind a hadsereg szélesebb körében. A kutatás kulcskérdései mind a hadosztályok tanulmányozására, mind az első világháború szélesebb körű tudományos megértésére vonatkoznak. A könyv számos olyan témát vizsgál, amelyet a régi és új történészek elhanyagoltak, és éles megvilágításba helyezi a kutatás néhány olyan területét, amely esetleg pontatlan feltételezésekhez vezetett. Emellett az elsődleges források jelentős választékát és mennyiségét hasznosították - sok eddig feltáratlanul maradt. Az 51. (Felvidéki) Hadosztály kiválasztása a tanulmányozásra több szempont alapján történt: A (Highland) hadosztály tapasztalatai egyszerre voltak egyediek és nem egyediek. Bizonyos területeken nagyon egyéni alakulat volt, más területeken (vagy a háború bizonyos időszakaiban) viszont nem volt az. Az alábbi idézetek némileg érzékeltetik a források mélységét és változatosságát, valamint az 51. hadosztály sajátos jellegét: J. F. C.
Fuller, Memoirs of an Unconventional Soldier (Egy rendhagyó katona emlékiratai): "Az éjszaka egy része lassan közeledett felénk, mintha megkülönböztethetetlen tömeg lett volna a sötétségben; olyan tempóban haladtak, amely éppen a megállás aktív oldalán volt. Ahogy elhaladtak mellettünk, megtudtuk, hogy egy felföldi zászlóaljról van szó, amely az 51. hadosztály része volt, amely olyan jól harcolt és olyan sokat szenvedett a következő napon. Egyikük sem szólalt meg, és a csendjük, a lépteik súlya és lassúsága, valamint az elhaladásuk ünnepélyessége olyan sorsszerűségre utalt, és olyan titokzatosságba burkolta őket az éjszaka, hogy az ember úgy érezte, mintha olyan embereket üdvözölne, akik már nem e világból valók". D. N. Wimberley vezérőrnagy: "A két különböző skót típus e két ellentétes jelleme, a felvidéki ember tüze és a síksági ember fásultsága annyira keveredett a régi felföldi hadosztályban, hogy a hadosztály elszánt volt, bármi történjék is ellenünk". M. M. Haldane, A History of the Fourth Battalion The Seaforth Highlanders című könyvéből: "Jóval a háború vége után egy kiváló ír tábornok kifejezte reményét, hogy ha valaha is újra skótok lesznek az alárendeltségében lévő csapatok.
Egy jelenlévő skót meglepődött azon, hogy a tábornok a külföldieket részesíti előnyben, mire a tábornok azt válaszolta, hogy a skót oktatás magas színvonala miatt reméli ezt, amely biztosítja, hogy a legfiatalabb őrvezető intelligensen folytatja parancsnoka szándékait, még akkor is, ha minden tisztjét megölték". J. G. Fuller, Troop Morale and Popular Culture in the British and Dominion Armies 1914-1918 című könyvéből: "Az 51. talán részben annak köszönhette elsőségét a skót hadosztályok között, hogy 1918 áprilisáig ez volt az egyetlen skót területi hadosztály a nyugati fronton: az 52. (Lowland) a palesztinai hadszíntér viszonylagos hátországában veszett el. Így csak a 9. és a 15. hadosztály maradt, amelyek Kitchener-alakulatokként természetesen nem tudták felvenni a versenyt az 51. hadosztállyal. Kétségtelen, hogy az 51. (Highland) hadosztály erős benyomásokat hagyott maga után. Mennyire voltak pontosak ezek a benyomások? Vajon többről szóltak-e, mint az egyenletes harci minőségről? Valóban, volt-e egységes harci minőség? Ez a dolgozat megkísérli megadni a választ.