Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvet nagyra értékelik az új-mexikói katonáknak a Bataani halálmenet során szerzett tapasztalatairól és az azt követő hadifogolyként való bánásmódjukról szóló részletes beszámolója miatt. Az olvasók elismerően nyilatkoznak a szerző kutatásairól és elbeszélői képességeiről. Sokan úgy érzik, hogy a könyv jelentősen hozzájárul az amerikai történelem eme megrázó fejezetének történelmi megértéséhez, és úgy vélik, hogy ezek a katonák nagyobb elismerést érdemelnek.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és jól megírt
⬤ mélyen megérteti a katonák tapasztalatait
⬤ kiemeli az érintett férfiak bátorságát és kitartását
⬤ erős érzelmi reakciókat vált ki
⬤ felhívja a figyelmet az igazságtalanságokra, amelyekkel ezeknek a katonáknak szembe kellett nézniük
⬤ személyes olvasásra és ajándékba egyaránt ajánlott.
Hátrányok:Néhány olvasó azt az óhaját fejezi ki, hogy a 200. ezredet átfogóan kellene ismertetni, különösen a 200. ezredet illetően; lehet, hogy úgy érzi, hogy még mindig hiányzik az a nemzeti elismerés, amelyet ezek a katonák megérdemelnének.
(5 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Beyond Courage: One Regiment Against Japan, 1941-1945
Könyv tartalma:
Bataan, a Csendes-óceánon átvonuló japán szökőár utolsó bástyája elesni készült. A zuhanó bombák és a kimerült készletek közepette a hatalmas túlerőben lévő vonalak megtörtek, és a parancsnokságok felbomlottak.
Csak egy egység, az "Old Two Hon'erd", az új-mexikói nemzeti gárdisták kis csapata maradt épen. Csupán puskákkal, néhány lőszerrel és rendíthetetlen testületi szellemmel készültek a halálra, de arra, hogy nem adják meg magukat. Dorothy Cave díjnyertes történetében egy kis egység tagjait követi nyomon, akik kulcsszerepet játszottak a történelem e sorsfordító pillanatában.
Ők voltak az első egység, amelyik tüzet nyitott, amikor a japánok lecsaptak.
Ők őrizték a stratégiai visszavonulás hídjait, miközben a többiek átkeltek Bataanba, hogy megtegyék a mára már híressé vált kiállást. Ők voltak az utolsók, akik letették a fegyvert, és csak akkor tették ezt meg, amikor a főparancsnokság utasította őket.
Ezután következett a japán hadifogolytáborok és a pokolhajók halálmenete, az éhezés és a brutalitás. Fogva tartóikon nevetve, minden adandó alkalommal szabotálták a japán hadigépezetet. Még mindig Sam bácsi hadseregében harcoltak, és csak a fele tért vissza.
A szemléletes részletességgel leírt emberi romlottság közepette megőrizték hitüket, becsületüket és hazájuk iránti mélységes szeretetüket. Az ő örökségük a bátorság és valami azon túlmutató. Dorothy Cave irodalmi munkásságáért többek között két Southwest Writers' Award, a Simon Scanlon Award és a Nemzetközi Irodalmi Díj is elismerést kapott.
Két, a bataani csatáról és az azt követő hadifogoly-élményekről szóló dokumentumfilm történelmi tanácsadójaként működött közre, és mindkét filmben kommentátorként szerepel. Ezt a ma már klasszikusnak számító könyvet széles körben a téma "meghatározó kötetének" tekintik.
Cave további könyvei, amelyek mind a Sunstone Press kiadónál jelentek meg, a következők: "Négy ösvény a vitézséghez", "A kék kő hegyei", "Dal a kék gitáron" és "Isten harcosa: Albert Braun atya, O. F. M., az utolsó határ menti pap".
