Releasing an Imprisoned Spirit: Removing the Seizure Focal Point
Karen Glumm végzős diákként két nagy rohamot kapott, és gyógyszeres kezelésre szorult.
Hónapokig tartó olvasás után Glumm rájött, hogy gyermekkorában is tapasztalt részleges rohamokat, de elfogadta azokat, mint az élet szokásos tényét, és nem mint súlyos egészségügyi állapotot. Ez az elfogadás alkoholista szülőjének abból a megküzdési stratégiájából eredt, hogy a hiányosságokat és a normális viselkedéstől való eltéréseket elrejtette, hogy folytathassa az ivást.
Glumm ezt tükrözte az új és zavaros rohamokkal kapcsolatos viselkedésében. Ebben az orvosi életrajzban Glumm humorral és őszinteséggel mesél a nem diagnosztizált epilepsziásként tanúsított kiszámíthatatlan viselkedéséről, az állapot fokozatos elfogadásáról, valamint az egyetemi hallgatóként és doktorként nehezen kivívott sikereiről.