Performing Peace and Friendship
A „Performing Peace and Friendship” (A béke és a barátság előadása) elmeséli, hogyan sikerült a Szovjetuniónak a késő sztálinizmustól a korai hruscsovi időszakig a kulturális diplomáciában felhasználnia az Ifjúsági és Diák Világfesztivált.
Pia Koivunen az ifjúsági találkozó szovjet kulturális termékké válását tárgyalja az 1947-ben Prágában megrendezett első fesztiváltól kezdve az 1957-es moszkvai találkozóig, amely a hruscsovi olvadás egyik leggyakrabban említett pillanata lett. A könyv az intézményi és az alulról jövő nézőpontok ötvözésével kiszélesíti a szovjet kulturális diplomácia gyakorlati értelmezését, újraértékeli a fiatalok ügynöki szerepét, és új betekintést nyújt a szovjet szerepvállalásba a kulturális hidegháborúban.
Koivunen amellett érvel, hogy az Ifjúsági Világfesztiválok nem egyszerűen a Kreml bürokratái által megrendezett gyűlések voltak, hanem a transznacionális találkozások jelentős terepei lettek a fiatalok számára, akik megtalálták a módját annak, hogyan használhatták az eseményt a hidegháborús világ különböző korlátain és határain való túllépésre.