A béke köde: Emlékirat a 21. századi nemzetközi békefenntartásról

Olvasói vélemények

A könyv nagy elismerést kapott a nemzetközi kapcsolatok és a multilateralizmus éleslátó elemzéséért, amely gazdagító és szemet gyönyörködtető élményt nyújt az olvasóknak. A könyv a globális ügyek iránt érdeklődőknek ajánlott, és értékes forrásnak számít.

⬤ Rendkívül inspiráló és érzelemgazdag tartalom
⬤ értékes perspektívát nyújt a nemzetközi kapcsolatokról
⬤ felnyitja a szemet a csak a belpolitikai kérdésekre összpontosító olvasók számára
⬤ jól megírt és lebilincselő
⬤ erősen ajánlott az ENSZ és a nemzetközi ügyeket figyelemmel kísérőknek
⬤ kiváló, első kézből származó tapasztalatokon alapuló elemzés.

A könyv esetleges hátrányairól nem számoltak be.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Fog of Peace: A Memoir of International Peacekeeping in the 21st Century

Könyv tartalma:

Nem kevés könyv dicséri és rögzíti a háborúban részt vevők hősies tetteit. De a békefenntartók? Ki meséli el az ő történetüket?

Az 1990-es évek elején a világ kilépett a hidegháborúból, és a béke és biztonság szempontjából nagy ígéretekkel teli korszakba lépett. A megerősödött ENSZ vezetésével a nemzetközi közösség arra törekedett, hogy véget vessen a kegyetlen polgárháborúkba torkolló konfliktusoknak, és hogy feltétel nélkül kiálljon az emberi jogok mellett és felelősségre vonja a jogsértőket. Úgy tűnt, hogy a színpad készen áll a nagyságra. Mára ez az optimizmus szertefoszlott. Az Afganisztántól Kongóig, Libanontól Koszovóig terjedő konfliktusövezetekben tanúsított nemzetközi szerepvállalás kudarca a hívőket szkeptikusokká változtatta. A béke ködében Jean-Marie Guhenno, az ENSZ békefenntartó erőfeszítéseit nyolc éven át vezető, és a 21. század eleje óta az összes nagy válság középpontjában álló ember első kézből készített számvetést. Guhenno a nemzetközi közösség védelemre tett ígérete és a valóság közötti távolsággal küzd, amely szerint nemes törekvéseink talán elérhetetlenek.

A szerző személyes, konkrét példákkal - az afganisztáni, iraki, kongói, szudáni, dárfúri, koszovói, elefántcsontparti, grúziai, libanoni, haiti és szíriai válságokból - mutatja be, hogy el kell fogadni a tökéletlen eredményeket és kompromisszumokat. Azt állítja, hogy semmi sem károsabb, mint a túlzott ambíció, amelyet hirtelen megszorítás követ. Valóban sok ezer életet menthetünk meg, de mérlegelnünk kell ambícióinkat, és a helyes irányt kell tartanunk.