A berberek feltalálása: Történelem és ideológia a Maghribban

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 12 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Inventing the Berbers: History and Ideology in the Maghrib

Könyv tartalma:

Ramzi Rouighi állítja, hogy mielőtt az arabok a hetedik században meghódították Északnyugat-Afrikát, nem léteztek berberek. Voltak mórok (maurik), mauritániaiak, afrikaiak és számos törzs és törzsszövetség, mint például a leuathae vagy a musulami; és az arabok előtt senki sem gondolta, hogy ezek a csoportok közös származásúak, kultúrájúak vagy nyelvűek.

Bizonyára voltak olyan csoportok, amelyeket a rómaiak barbároknak tekintettek, de a „barbár” vagy annak rokon értelmű változata, a „berber” nem volt etnikai név, és nem is kizárólag Észak-Afrikára vonatkozott. Ma mégis gyakran találkozhatunk tanulmányokkal a berberek keresztényesítéséről vagy romanizálásáról, vagy az olyan idegen hódítókkal szembeni ellenállásukról, mint a karthágóiak, vandálok vagy arabok. A régészek és nyelvészek rutinszerűen írnak le még régebbi korokban élő protoberber csoportokat és nyelveket, míg a biológusok több ezer évre visszanyúló berber DNS-markereket keresnek.

Az ilyen anakronizmusok elterjedtségéből kiindulva a A berberek feltalálása azt vizsgálja, hogy a korai arab szövegekben a berberek külön kategóriaként jelennek meg, és azt kutatja, hogy a későbbi arab források a korabeli események hatására hogyan képzelték el a berbereket mint népet és a Maghribot mint otthonukat. Kulcsfontosságú mind Rouighi számára Észak-Afrika „berberizálódásának” középkori jelenségének megértéséhez, mind annak a modern világban való visszhangjához Ibn Khaldūn (megh.

1406) Kitāb al-'ibar című műve, amelynek harmadik könyve a berberek és a Maghribban uralkodó dinasztiák történetét hivatott bemutatni. Rouighi szerint az 1858-ban franciára lefordított könyv a francia gyarmatosító hatalmak számára a berber őslakosság faji alapú koncepciójának megalapozását szolgálta, akik alapvető ellentétet állítottak fel az Észak-Afrika őslakosainak tartott két csoport, az arabok és a berberek között.

A berberek feltalálása így bemutatja, hogy egy középkori szöveg tizenkilencedik századi értelmezése nemcsak a modern történettudomány alapjául szolgált, hanem hatással volt a gyarmati és posztkoloniális politikára és a közösségi identitásokra Európa- és Észak-Afrika-szerte.