Értékelés:
Az esszégyűjtemény a betegség fogalmát vizsgálja, azt sugallva, hogy az csak akkor létezik, ha a társadalom egyetért annak észlelésében, elnevezésében és kezelésében. A kötet foglalkozik a betegség meghatározásának összetettségével és a különböző társadalmi tényezők kölcsönhatásával ebben a folyamatban. A könyvet a gyógyító szakmákban dolgozóknak és a velük kapcsolatba kerülőknek ajánljuk.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató esszék
⬤ alapvető olvasmány a gyógyító művészetekben dolgozó szakemberek számára
⬤ a betegség társadalmi és gazdasági összefüggéseinek mélyreható feltárása
⬤ megkérdőjelezi a betegséggel kapcsolatos hagyományos narratívákat.
Néhány olvasó számára kihívást jelenthet vagy elvontnak tűnhet a koncepció; nem biztos, hogy azok számára vonzó, akik egyszerű elbeszélést vagy gyakorlati orvosi ismereteket keresnek.
(4 olvasói vélemény alapján)
Framing Disease: Studies in Cultural History
"Bizonyos értelemben a betegség nem létezik, amíg nem értettünk egyet azzal, hogy létezik, azáltal, hogy érzékeljük, megnevezzük és reagálunk rá" - írja Charles E. Rosenberg ennek az ösztönző esszégyűjteménynek a bevezetőjében. A betegség egyszerre biológiai esemény és társadalmi jelenség. A beteg, az orvos, a család és a társadalmi intézmények - beleértve a munkáltatókat, a kormányt és a biztosítótársaságokat - mind megtalálják a módját, hogy a biológiai eseményt a számukra értelmes és a saját céljaikat szolgáló kifejezésekbe foglalják.
Számos itt tárgyalt betegséget - a végstádiumú vesebetegséget, a reumás lázat, a parazitás fertőző betegségeket, a koszorúér-trombózist - az évszázadok során definiálták, újradefiniálták és átnevezték. Amint ezek az esszék mutatják, a betegség fogalmát kulturálisan rezonáns viselkedésformák - öngyilkosság, homoszexualitás, anorexia nervosa, krónikus fáradtság szindróma - megfogalmazására is használták. A betegséget a közpolitika is keretbe foglalja, amint azt az ipari rokkantság és az igazságügyi pszichiátria esetei mutatják. Az egészségügyi intézmények, mint a betegségben szenvedő emberek kezelői, érdekeltek a diagnózisok felállításában, amint azt a tuberkulózis vagy az epilepszia kezelésére szolgáló létesítmények története mutatja. Végső soron a betegség léte és legyőzése arra szolgál, hogy egy társadalomnak a saját "egészségességéről" alkotott képét meghatározza, és irányt adjon a társadalmi reformoknak.
A szerzők között van Steven J. Peitzman, Peter C. English, John Farley, Christopher Lawrence, Michael MacDonald, Bert Hansen, Joan Jacobs Brumberg, Robert A. Aronowitz, Gerald Markowitz, David Rosner, Janet A. Tighe, Barbara Bates, Ellen Dwyer, John M. Eyler és Elizabeth Fee. A betegség és a társadalom minden tanulmányozója számára ez a könyv nélkülözhetetlen, lebilincselő olvasmány.
